Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban
De a Somogymegyei gazdasági egylet kiállításának, mely mint nagy erkölcsi testület áll a mezőgazdaság élén megyénkben, különösen impozánsnak kell lennie. M4 A hetilap 1893 nyarán, bízva a megye uradalmainak és gyárainak részvételében, úgy vélte, hogy a mezőgazdasági „kultúránk,, állattenyésztésünk, erdőterményeink, bizonyos téren iparunk is oly an fejlődött, annyira versenyképesek, hogy a legerősebb versenyben sem tarthatunk; gyapjúnk pedig brillírozni fog a legkitűnőbbek között. Iparunk, kocsigyárosaink, takácsaink egyformán megállják a helyeiket, ..." |S A nagy tervek megvalósulásához azonban - folytatta a szerkesztő - a gazdasági egyesületnek nincs elég pénze, s ezért itt érzékelhető volt egy bizonyos egymásramutogatás - kvázi elvárta, hogy a megyei közgyűlés megszavazza az egylet támogatását. A „Somogy" később, 1894ben - segítendő a gazdasági egyesület munkáját - a megye kis- és nagybirtokosait szólította meg, mondván, ha egy futtatásra, sportra jut akár 30 000 forint is, akkor tán a kiállítás sikeréért is tehetnek valamit. Annál is inkább, mert a vármegye, gazdasági produktumain túl, bemutathatja - s ehhez is pénz kellett népviseletét, népi építészetét, a Balatont, az abban élő halakat, a szőlőtelepeit, s - természetesen - a történelmét. 16 1895-ben egyes hírek szerint megfogalmazódott a kiállítás esetlegesen egy-két évre történő elhalasztása. Ekkor a megyeszékhely másik lapja, a „Kaposvár" - mely szintúgy erőteljes nyomást gyakorolt a helyi közvéleményre - úgy gondolta, ha már valóban későn álltak neki a kiállítást előkészíteni, akkor az legyen később, mert „nem az lesz a nemzeti szégyen, ha bevalljuk, hogy a nagy munkának elhamarkodva rövid terminust szabtunk, hanem az, ha kiállításunkat mások ítélik elhamarkodottnak, sikerületlennek. Hiszen a millennium alkalmából rendezzük a kiállítást, tehát nem vagyunk egy esztendéíhöz kötve; mert még egyrészről nincs is biztos tudomásunk róla, hogy honfoglaló őseink mely évben lépték át az új haza határát, másrészről nem is az a fő dolog, hogy a történeti évforduló pontosan megtartassék, hanem az, hogy a honfoglalás emlékezete méltó módon legyen megünnepelve. ... " 47 Az Ezredévi Országos Kiállítási Iroda által 1894 tavaszán kiküldött buzdító körlevél és az ehhez csatolt ún. bejelentési ívek szétküldése a megyében is a szervezőmunka új szakaszának megindulását jelentette.'" A szabályosan kiállított nyomtatványokat december 31-ig kellett az országos, a kerületi vagy a helyi bizottságnál leadni. A késve érkezett bejelentéseket csak „különös figyelmet érdemié) körülmények között" - 1895. július 1-jéig fogadták el. A kiállítási jelentkezések kapcsán már elöljáróban szükségesnek vélem megjegyezni, hogy az országos lelkesedéshez képest a helyi buzgalom már jóval kisebb volt. A korabeli somogyi sajtó gyakorta ostorozta a vármegye lakóit, mert közülük kevesen jelentkeztek a bemutatható tárgyakkal és terményekkel. A főispán, mint a helyi bizottság elnöke mindenesetre haladéktalanul szétküldte a jelentkezési íveket és a körlevél másolatait, melyekre aztán két hónap elteltével is mindössze két járásból érkezett válasz a vármegyeházára. A nagyatádi járásból tizenöten mutattak kiállítási hajlandóságot. 19 A marcali főszolgabíró pedig csak annyit írt, hogy „a jelenleg létező alacsony gabonaárak, és [a] kétségbeejtő mezei gazdasági viszonyok folytán..."™ nem volt jelentkező. A biztatónak egyáltalán nem mondható kezdetre Roboz István is felfigyelt.
