Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban

szág ezeréves fennállása alkalmából hazánk szellemi és közgazdasági állapotát, előrehaladását, különös figyelemmel annak történelmi fejlődésére, feltüntetni.""* A rendelkezés pontosan meghatározta a bemutatható tárgyak körét: „oly tárgyak állíthatók ki, melyek ...a magyar korona területén termeltettek, illetve készítettek, vagy lényeges részeiben itt előállítattak."

w A feltételek alól ritkán lehetett kivételt tenni. A megnyitás tervezett időpontjának, 1896. május 1-jenek megtartása érdekében 1894. december 31-ig, kivételes esetben 1895. július 1-jéig fogadhatták el a jelentkezéseket. A kiállítási szabályzat részletcsen beszélt a bejelentési ívek kitöltéséről, a négyzetméterenkénti „térdíjakról", a feladott tárgyak és termények csomagolásáról, ezek áruszállítási kedvezményeiről, elhelyezésükről, valamint a felügyeletükről, a látogatási szabályokról, a bírálatokat végző zsűriről, az időleges kiállításokról, továbbá a tárgyak visszaküldéséről. Még az 1892. évi II. törvénycikk alapján alakult meg, 1892. december 11-én a Kereskedelemügyi Minisztériumban az 1896-iki Ezredéves Kiállítási Országos Bizottság, melynek elnöke a tárca vezetője, alelnöke pedig az államtitkára, Reiszig Ede lett.

11 A bizottság tehát - még az időpontot módosító törvény elfogadása előtt - 1896-ot megcélozva jött létre. Az ülésen elhangzottak alapján, a vidék organizácicíja érdekében - a kereskedelmi és iparkamarák székhelyeit figyelembe véve - 18 kerületi bizottságot alakítottak ki. Somogy megye a 13-, pécsi bizottsághoz tartozott.

12 Az országos bizottság - 1893- június 5. és 1894. október 17. között - egy tárgyalássorozatban

1

^ megállapodott a fővárosi törvényhatósággal a kiállítás területéről és elhelyezéséről (1., 2. térkép)

14 Az 1893 augusztusában - szintén a miniszter által megszervezett - állandó építési bizottság teljes erővel megindította az építkezéseket. Hgy időben kezdtek hozzá a Városliget jobb megközelítését segítő műtárgyak és az egyes kiállítóhelyek alapozásához is. A versenytárgyalások lebonyolítása után 1895. október 9-ig a rendezők példának okáért 2 300 000 forint erejéig 131 „munkaegyezményt" kötöttek.

IS Mindezzel párhuzamosan egymásután határoztak a kiállítás sikeres lefolyását érintő olyan technikai kérdésekről, mint a reklám, a sajtó képviselőinek elhelyezése, a kongresszusi központ és az ún. „ünnepélyek csarnoka" kialakítása, önálló kiállítási rendőrkapitányság felállítása, a vendéglátó helyek („vendéglők, kávéházak, cukrászdák, buffet-ek és pezsgőpavillonok") engedélyezése, a városligeti elárusítási lehetőségek (ajándék-, háziipari cikkek és élelmiszerek), a kiállítandé) tárgyak csomagolása, fuvarozása, szállítási, illetőleg vámkedvezményei. A világkiállítással szembeni aggályok - jelesül: a bírjuk -e pénzügyileg? kérdés - látszottak igazolódni az 1895 végén megváltozott költség-előirányzatban. Az időközben gyorsan fogyó pénz láttán igyekeztek a majd kétszeresére növekedni látszó kiadási oldalhoz közelíteni a tervezett egyenleget. A 2 800 000-ról 4 380 000-re emelkedő előirányzat megvalósulását egyebek mellett 1 000 000 forint értékű (200 000-ről) osztálysorsjegyek kibocsátásával kívánták elérni.

16 Emellett igyekeztek a különféle adományok összegét is növelni.

17 A dolgok természetéből adódóan amíg a jelenkori kiállítás szervezésében a rendező és szelektív jellegű, addig a történeti főcsoportban a gyűjtőmunka igényelte az előkészületek során a legtöbb időt. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy az utóbbi területen dolgozó szakembereknek nem lett volna szüksége a megfelelő szerkesztésre és válogatásra. A jelenkori főcsoport