Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz

Wehle dr., a vármegye fiatal, igen jól képzett és adminisztrációs munkákban gyakorlott korábbi járásorvos jelentésében, melyet a követelmények értelmében német nyelven írt, nem hallgatta el azt az észrevételét sem, hogy a vármegye bár orvosi és sebészi vonatkozásban jól ellátott, a fertőző betegek ellátására nem a beteg hozzátartozóit, hanem a bábákat kellene kiképezni és felszerelni, mert hozzáértés nélkül még a jó szándékú ápolás is árthat minden olyan betegségben, melynek sem az okozóját, sem a lefolyása különlegességét nem ismerik. Mivel ez a járvány egyértelműbb, mint a pestis, de semmivel sem veszélytelenebb, az már bizonyos, hogy csak egyetlen rendszert betegít meg, de ebből a rendszerből táplálkozik az életfolyamat, s ha megbetegedik, a normális életfolyamatokat is megbénítja. Ezért minden beteg mellé orvos kellene, ami lehetetlen, de a jó orvos utasításai és az ápoló képzettsége sokak életét megmentheti. De 60-80 éves bábákkal nem hogy a kolerásokat, de a szülő asszonyokat és csecsemőket sem lehet védettnek minősíteni. Ez bátor szó volt akkor egy „gyarmattá civilizált" országban, de nem eredeti ötlet, mert ugyanabban az időben a Lancet nevű angol orvosi szaklap hosszú vitát provokált, ugyanilyen felismerésből, és az angol egészségügy érdekében a falusi betegápolókat az orvos segítése érdekében. Wehle az 1855-ös járványról és tanulságairól több jelentést küldött a megyefőnöknek, a kerületi főispánnak is, mint azt a levéltárban őrzött javított példányú iratai tanúsítják.

19 Ezekben több javítás található, emelkedő számokkal, melyek eltérnekP/ej^r adataitól, hivatalosnak azonban a következő

20 1856 februári jelentést kell tekinteni.