Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz

1830 decemberében megalakult a vármegyei Járvány Bizottság, melynek feladata volt a hatósági járványbiztosok kinevezése, feladataik szabályzatba foglalása és az eskütétel. A Helytartótanács megerősítette hivatalában Somssich Pongrácot, Baranya, Somogy és Tolna megye királyi biztosát a vármegyék közös előterjesztésére. Megállapodtak abban is, hogy járvány esetén Siófok orvosi ellátását Somogy megye biztosítja.

H 1831. június 12-én a Helytartótanács értesítést kapott, hogy Tiszaújlakon Máramaros megyéből 12 tutajost tartóztattak fel a Tiszán, akik között 3 kolerával fertőzött beteget találtak, a többieket a veszteglőben helyezték el. A királyi biztosok utasítást kaptak, hogy a megítélésük és a szükségnek megfelelően léptessék életbe a járványügyi rendelkezéseket. Az országos főorvos július 10én kelt ,,Rövid Oktatás"-ban utasította a főorvosokat, hogy az orvosok és a lakosság számára készített felhívásban közöljék az „Oktatásban" foglaltakat. Csorba József Somogy megye physicusa július 14-én kiadta a megkívánt általános oktatást, melyet minden községben kifüggeszteni rendeltek el. A szervezési utasításokat a területi biztosok adták ki, Csorba a 29 koleraorvos számára járásonként adott eligazítást, majd a három déli járás felügyeletét Hamrák József Segesden lakó másodfőorvosra ruházta, a négy északit a maga számára tartotta fenn. Siófok és környéke ellátását Metzger Frigyes járásorvosra bízta, melléje Rozs Ferenc gyakorló orvost rendelte és Roth Jakab sebészt, aki a veszteglőház állandó felügyelője maradt, mely az erősen őrzött postaút hídja melletti vendéglőből szerveződött. Siklósi Józsefaz őrvonal felügyelője, szolgabíró, a Jutnál működött kompjáratot megtiltotta. Átjáró csak Hídvégnél maradt, az őrvonalat a Tolnában július elején megjelent járvány miatt Törökkoppányig meghosszabbították. A járvány rohamosan terjedt, főképp a Tisza és a Duna mentén, melynek a fősodrásbani folyó vizét a part menti községek ivóvízként szívesebben fogyasztottak, mint a saját magas vízszintű kútjaik vizét. A siófokiak még a szigorú kordon megszüntetését kérték Somogy alispánjától, mikor július 29-én M. Rózsa nevű leány 2 napi váratlan hasmenéses betegségben meghalt. Az anyakönyvi bejegyzésben a hivatalos halottkémi jelentés alapján „in cholera" halálok került a r. kath. egyházi anyakönyvbe, ami megfelelt a valóságnak, mert mintHaughA. írja idézett közleményében:

4 „szeptember 18-ig talán egy nap sem telt el temetés nélkül." A siófoki járvány fékezhetetlenül 52 napon át dühöngött, napi 1-2 halottat hagyva, a tetőzése augusztus 27-én volt 6 temetéssel. Az egyházi halotti anyakönyvek szerint az akkor 1177 lakosú községnek 79 áldozatát temették el. Haugh szerint a megbetegedettek száma 129 volt, de ez a magas halálozási számhoz viszonyítottan (62,7%) kevésnek tűnik. Metzger feljegyzése is többet mutat, de az ő adatai is megbízhatatlanok, mert két megye között ingázva már augusztus elején saját járásában jelen kellett lennie. A járvány befejezését Csorba szeptember 26-ára közölte Veszprémmel, kivárva az utolsó temetés utáni 6 napot. A veszprémi járvány a védőrség Siófok körüli és mezőkomáromi tömörítése ellenére átjutott a Sió közeli Kilitibe és Jutba. Kilitiből az első halálesetet Siófokra jelentették Metzgernek augusztus l-jén, aki azonnal oda indult, hová