Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz

a járványok kialakulásáról; a kórokozó jellemzőit és a kórlefolyás lényegét vázlatosan ismertetve, a gyógyítás módjait és eredményeit jegyzet egészíti ki.

3 A kolera vibrio a mikroszkópos képben a számtalan bélbaktérium között rövid, hajlított pálca alakjáról és egyetlen csillójával ismerhető fel. Koch comma bacillusnak nevezte írásaiban. Levegőn, vízben egyaránt osztódóképes, de a savas környezetben, napfényre, kiszáradásra és minden fertőtlenítőre elpusztul. Lúgos közegben, testhőmérsékleten gyorsan szaporodik és igen erős mérget (exotoxin) termel, vibriója irányításával gyorsan halad a vékonybél bolyhai felé, melynek nyákos felszínébe ágyazódva, a mérgét az alapsejthártyán át a sejtbe juttatja, mellyel súlyos anyagcserezavart okoz: növekedő mennyiségű élettani folyadék (secretio) bél felé ürülését váltja ki. Sem a vibrio, sem a mérge nem kerül a nyirok- vagy vérkeringésbe, tevékenysége a bél űrterére és az alapsejt anyagcsere változására korlátozódik. A bélbe szűrődő vízszerű folyadék oldott állapotban bicarbonátot, klórt, nátriumot, káliumot, nyomelemeket tartalmaz olyan nagy mennyiségben, hogy a vérszérum ionogrammjában mint hiány, néhány órán belül kimutatható. A folyadékvesztésből a szérum fajsúlyemelkedését, a vizeletkiválasztás csökkenését, majd megszűnését, a vér alakos elemeinek egységnyi növekedését, a viscositás gyors emelkedését lehet kimutatni.

1 Az exotoxin a bolyhok alapsejtjein át olyan nagy mennyiségű élettani, értékes folyadékot von el a szervezetből, mely sem minőségében, sem a mennyiségében nem hasonlítható más hasmenést okozó bélbántalmakhoz. A veszteség nagy mennyisége mellett igen gyorsan, 6 óra alatt a beteg testsúlyának 6%-át veszti el, ami folyadékhiányos sokkállapotot hoz létre. Ezeket a szervezeti változásokat észlelési (klinikai) jelek párhuzamosan követik. Már a kezdet is eltér más hasonló mérgezéstől, mert a kolerás fertőződésnek nincsen jellegzetes előzménye, az váratlanul tör a fertőzöttségét nem is sejtő betegre. Az alkalmazkodás 1-2 órás ideje alatt fokozatosan előforduló előjelek: kedélyvesztés, erőtlenné válás, émelygés, hányinger, puffadtságérzet előzik meg a fejfájást, gyomor- és bélgörcsöket, melyet hányás és széklet követ, melynek feltűnik a tömegessége és hasmenésbe való átfordulása. Az első székletet a bélgörcsök ismétlődése folytán negyedóránként vagy még gyakrabban újabb székletek követik, melyeknek normális színe és szaga fokozatosan eltűnik, s a következőkben már csak nyákos, vizes béltartalom ürül, mely néhány órán át a beteget teljesen kimeríti, már ágyából kikelni sem képes, miközben a bélgörcsök szűnnek, a végbélből folyamatosan ömlik a vizes, rizsléhez hasonló tartalom, mellyel párhuzamosan a kínzó szomjúság miatt itatott folyadékot változatlanul kihányja. A súlyosbodó állapotot látható és érzékelhető jelek igazolják a bőr és a végtagok lehűlésével, a végtagokban kezdődő, előrehaladó izomgörcsökkel, szapora, könnyen elnyomható érveréssel, a bőr teltségének ráncossá válásával, az orr kihegyesedésével, a szemek mélyre süllyedésével, az ajkak, nyelv, garat kiszáradásával, ami miatt hangképzésre képtelenné válik a beteg, a fülcimpák, körmök szederjessé válnak. Néhány óra alatt a folyamatos vízvesztés következtében, az elvérzéshez hasonló folyadékvesztéses (hipovolémiás) sokkállapotba kerül, melyben a légzés nehezítetté válik, a vizeletkiválasztás megszűnik, az érverés szaporaságát a