Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
T. Mérey Klára: Nagyatád a kisgazdamozgalom bölcsője (Második közlemény)
nézték Nagyatád fővonalba történő bekapcsolását." 1 A helyi hagyomány azonban azt is megőrizte, s utóbb a rövidlátó ősök szemére vetette, hogy szarvasmarháikat féltették a legelőn átvezető vaspályától, attól, hogy a mozdonyok zakatolásától a tehenek elvesztik a tejet. Az elvesztett vasút helyett kárpótlásul az atád-szobi út kikövezését kapták, amely azonban csak kevés ideig volt jó. 58 A fővonaltól tehát elesett Nagyatád, de azért a vasút építői mégis figyelembe vették érdekeiket. A megye azzal érvelt az Ötvös helyett Szobon létesítendő állomás mellett, hogy az Atádról könnyebben elérhető, mint Ötvös, amelyen nem vezet át a Drávát a Balatonnal összekötő komolyabb út. Szobon át Nagyatád belekapcsolódhatott a már 1868-ban a forgalomnak átadott Zákány-Barcs-Szigetvár-Pécs vasútvonalba is. A Duna-Dráva vasútvonal megépülése (1872) után Somogy megyében sokáig szünetelt a vasútépítés. A vasútvonal, a viszonylag könnyű és olcsó szállítás előnyeit alkalmuk volt az érintett vidék lakosainak tapasztalni. Hamarosan felmerült a helyiérdekű vasutak építésének gondolata. E vasutak építési költségeinek jelentős részét az érdekelt földbirtokosoknak és községeknek kellett viselniük. A tapasztalat sok mindenre megtanította Nagyatád vezetőit is, és Somogy megye első helyiérdekű vasútja: a Barcs-Somogyszob vonal Nagyatádon vezetett keresztül. Az előre kijelölt nyomvonal irányába Nagyatád igen határozottan szólt bele: azt igényelte, hogy az állomás semmiképp se legyen 1 kilométernél távolabb a községtől. A megyéhez beadott kérelemben hangsúlyozták, hogy amennyiben az állomás távolabbra telepítésével a községet hátrányos helyzetbe hozzák, akkor Nagyatád megtagadja a községi hozzájárulást a vasútépítéshez. 79 1890. szeptember 12-én avatták fel ezt a vasutat. Ezzel Nagyatád korszerű közlekedési eszközhöz jutott, mely - mint járási székhelyt - már nagyon is megillette. Ezzel a vasútvonallal teremtődött meg tulajdonképpen először a korszerű szállítás és utazás lehetősége nemcsak Szobon és Barcson át Horvátország felé, hanem a Balaton, sőt a megyeszékhelyen át Budapest felé is. Nagyatád, amely az önkényuralom idején közlekedési útjait tekintve elhanyagolt helyzetben volt, a század végére kezdte kiheverni ezt a háttérbe szorítottságot. Jelentőségének emelkedését jelzi, hogy az 1912-1922. évi országos úttérképen Nagyatád-Három fa-Babócsa-Erdőcsokonya között elsőrendű autóút volt7° Az első hazai autóúttérképen tehát Nagyatád a megye közepén már jó úttal ellátott nagyközségként szerepel. Ez a lassan, apránként kiépülő közlekedés nyilvánvalóan kihatott Nagyatád gazdasági életére. A közlekedésben foglalkoztatottak száma az 5. táblázatunkban feltüntetettek szerint emelkedett: 63-ról 93 főre, illetve a négy település adatait tekintve 85 főről 126 főre nőtt 1900 és 1910 között a közlekedésben dolgozók száma. Ez az egyféle adat már önmagában is jelzi, hogy ezen a területen a hajdani fuvarosok helyett kialakult a korszerű közlekedés új gárdája, s Nagyatád belépett azoknak a nagyközségeknek sorába, amelyekben a társadalmi rétegződésben az ún. iparforgalmi népességnek (iparban, kereskedelemben, hitéletben és közlekedésben dolgozóknak és eltartottaiknak) egyre jelentősebb szerep jutott. Milyen volt Nagyatád, ez a környezete számára város a közigazgatási terminológia szerint nagyközség az első világháborút megelőző években?
