Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
T. Mérey Klára: Nagyatád a kisgazdamozgalom bölcsője (Második közlemény)
telepíteni a település központjából. Vitára adott alkalmat utóbb a heti piac helyének megállapítása is. Amikor 1903-ban Nagyatádon felállították Kossuth Lajos szobrát, s annak leleplezésére meghívták annak fiát: Kossuth Ferencet, a nagyközség képviselő-testületének az óriási por és a rossz utak miatt kellett szégyenkeznie. A század első évtizedében tehát beszereztek két lovat és egy öntözőkocsit, megoldva ezzel a nagyközség portalanításának problémáját. Óriási gondot okozott azonban továbbra is az utak tűrhetetlen állapota, amelyhez még a nagyközség központjának rendezetlensége is hozzájárult. De már ekkor elkezdik a parkosítást, a Széchenyi tér rendezését. Felépül a fürdő szép épületén kívül az akkor modern járásbírósági épület (előzőleg nagy pánikot keltett, hogy esetleg elviszik a járásbíróságot Barcsra, s ekkor nyúlt zsebébe a község, hogy ezt megakadályozza). Tűzoltói díjat szereznek a környéken rendezett tűzoltóversenyeken, a sportolóinak sikere van, a fürdőt orvosok kara látogatja meg és értékeli magasra, s mindez alkalmas arra, hogy Nagyatád polgárainak öntudatát növelje. Ha a település grafikonon ábrázolt foglalkozási összetételét a megye és néhány más településének hasonló adataival vetjük össze, világosan kiderül, hogy Nagyatád még a városiasodás igen alacsony fokán állott ekkor. 81 Mezőgazdasági és ipari jellege mellett a kereskedelem és a közlekedés viszonylag kis szerephez jutott, és az egyéb, elsősorban szabad pályán mozgó, ill. az értelmiséget jelző foglalkozási kategóriája hasonlóképp vékony. Ez akkor derül ki, ha Kaposvárral hasonlítjuk össze, ahol ennek a rétegnek viszonylag magas aránya már a városiasodást jelzi. Mindamellett Nagyatád társadalmában jól megfért egymással a cseh földről jött állatorvos, a méntelep katonái, a nagykereskedők és a kisiparosok piackereső világa, és a vasárnapi beszélgetést a templom téren a helyi lap által „köpködő kaszinódnak nevezett helyen tartó mezőgazdasági munkásság és gazdasági cselédség. Az „atádi" jelző tartotta őket össze, amelyben ott volt az az öntudat, amely kiemelte a környezetből az ott lakókat és nemcsak polgárjelöltté, hanem polgárrá is tette őket. Ez a kisváros 70 év alatt poros és elhanyagolt, a birtokrendezés problémáival küzdő, a forgalmát már-már elvesztő mezővárosból egy vidék központjává tudta ismét felküzdeni magát lakóinak szorgalma, összetartása és nemes lokálpatriotizmusa által. Nagyatád lakosai ebben az időszakban teremtették meg a későbbi, a valódi város számára a fejlődés alapfeltételeit. S végül, visszatérve a tanulmány címére, joggal kérdezheti az olvasó: ha egy paraszti mozgalom „bölcsőjét" akartuk megismerni, miért foglalkoztunk olyan hosszan azzal a kérdéssel, hogy miként alakult a településen az ipar, a kereskedelem, a pénzvilág, a közlekedés, vagyis a paraszti világhoz - a közhiedelem szerint - csak érintőlegesen tartozó egyéb gazdasági és társadalmi szféra? Az a paraszti mozgalom azonban, amelyet Nagyatádi Szabó István megindított, ezekkel is összefügött, egy olyan kisvárosi talajban gyökerezett, amelyben a gazdasági élet egységes volt. Ahogy a „gyermek" a bölcsőből kilépett, már ez a paraszt-polgár-szemlélet vált döntővé, s az elindulás után - gyakran elfeledve a gyökereit - más-más irányban ágazott el a kisgazdamozgalom útja.
