Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

T. Mérey Klára: Nagyatád a kisgazdamozgalom bölcsője (Második közlemény)

Az iparosok szervezetei, a kereskedők és a gazdák köre mellett például a nagyatádi sportegyesület is - a sajtó által fokozott figyelemmel kísért - tevékenységet fejtett ki. A polgári iskola tanára: Mudin Imre súlydobó bajnok volt, aki a háború idején a fronton esett el. A helyi lapot olvasva elsőként az ötlik szemünkbe, hogy Nagyatád sokrétű, sok gyökerű társadalma milyen eggyé tudott válni egy-egy közösségi cél elérésekor. Pedig valóban sokszínű volt ez a társadalom. A nagykereskedők, a nagyiparosok és az értelmiség egy rétege (ügyvédek, orvosok) jelentették a tőkét, a kisiparosság és a kiskereskedők a város gerincét, s a munkások: a mezőgazdasági és ipari proletárok helyezkedtek el a társadalmi piramis alján, viszonylag kis számban és nagyon vegyes összetétellel. A legnagyobb gyár: a zsinórgyár a század első évtizedében nagyrészt gyermekmunkásokkal dolgoztatott. Jellemző mozzanatként emeljük ki ennek megvilágítására az egyik emberbarát Nagyatádon tett látogatását, aki az akkoriban Magyarországon nagyon megszaporodott számú elhagyott gyerekek részére létesítendő gyermekmenhelyek, gyermekelhelyezési kérdések megoldása érdekében volt hivatalos körúton. Megmutatták neki a zsinórgyárat, amelyben akkor igen sok gyermek dolgozott. A századfordulón az árva gyerekek elhelyezésére létesített egyik legsikeresebb „gyermekintézménynek" a szakemberek a tolnai selyemgyárral kapcsolatban létrehozott lányárvaházat tartották. Úgy tűnik, ez a példa, a gyermekmunkaerő elhelyezése lebeghetett a látogató szeme előtt, amikor a tolnaihoz hasonló gyermekmenhely Nagyatádon történő létesítését helyezte kilátásba.

79 Ez végül is elmaradt, hiszen agyár átalakult, és az új üzemben inkább szakértő kézre, szakmunkásokra volt szükség, és nem olcsó gyermekmunkaerőre. Nagyatádon ennek a gyárnak átszervezésével a gyermekmunka iránti igény mérséklődött, de megmaradt egy elég széles ipari bedolgozó réteg, amely otthonában végzett gyári munkát. S kikből verbuválódott a városkának jelleget adó kisiparosság és a kereskedők rétege? A századforduló tanonclajstromaiban lapozva kiderült, hogy Nagyatádon az iparosmesterek és a kereskedők gyakran váltogatták tanoncaikat, olykor súlyos bánatpénzek ellenében. A felvett tanoncok egy része már jóval kinőtte az inaskort, bár ez inkább a kereskedelmi alkalmazottak esetében fordult elő, akiknek munkába állításánál a tanonctörvények adta jobb lehetőségeket használta ki a munkáltató. A tanonclajstromban lapozva és a tanoncok illetőségi, illetve születési helyeit nézve feltűnik, hogy a Nagyatád és környéke mellett milyen sok tanonc születési helye Galícia.

80 A századfordulón onnan tömegesen kivándorló zsidóság kisebb része épült bele az erős izraelita közösségi szervezetekkel (imaház, nőegylet) rendelkező Nagyatád társadalmába, s ez azonnal megmagyarázza a zsidóság számszerű növekedését is. Sokszínű társadalma volt a századfordulón ennek a kisvárosnak, amely az egykori mezővárosból közigazgatási státusa szerint nagyközség, de valójában egy vidék természetes központja volt. Külsőségeiben is más volt, mint a környező falvak, nem is szólva a pusztákról, amelyek ismét egy másik, egy jóval lejjebb álló társadalmi kört jelentettek ekkor. A nagyközség képviselő-testületi ülésein és a helyi sajtó hasábjain rendszeresen hangot adtak a település külső arculatát városiassá változtatni kívánó törekvéseknek. A nagyközség harcot vívott a vásárjogot kézben tartó egykori földesúrral: Lelbach Keresztéllyel például abban a kérdésben, hogy az állatvásárokat ki kell