Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

T. Mérey Klára: Nagyatád a kisgazdamozgalom bölcsője (Második közlemény)

A táblázatot elemezve elsőként az derül ki, hogy a házi- és népipar, illetve a vándoripar hanyatlott ezeken a településeken is; ennek magyarázatát nyilvánvalóan a közlekedés megváltozása adja, hiszen a vasút elsősorban a vándorkereskedők kenyerét vette el azzal, hogy olcsóvá és gyorssá tette az iparcikkek szállítását. A tulajdonképpeni iparon belül pedig a segédszemélyzet, tehát a segédek, tanoncok, tisztviselők, művezetők, szolgák stb. száma mutat növekedést. Ezt a fejlődési tendenciát a vállalati statisztika adatsora is alátámasztja. 3. táblázat Ipari vállalatok nagyságuk szerint A település neve Összes vállalat Segéd nélkül 1 2 3-5 6-10 11-20 20-náltöbb A település neve Összes vállalat Segéd nélkül segéddel A település neve Összes vállalat dolgozó vállalatok száma 1900-ban Nagyatád 226 106 49 31 35 5 Bodvica 8 5 1 1 1 _ _ Henész 24 15 3 1 4 1 Kivadár 5 2 l 2 - 1910-ben Nagyatád 248 131 46 22 39 5 2 3 Bodvica 8 3 3 2 _ _ Henész 16 8 4 1 2 1 Kivadár 6 3 3 - Nagyatádon tehát e táblázat tanúsága szerint nemcsak a segédszemélyzet száma nőtt meg, de megszaporodtak a 20-nál több főt foglalkoztató, ún. nagyvállalatok is. A következő kérdésünk már az, hogy milyen iparágban dolgoztak Nagyatádon az iparral foglalkozók? Minek volt ott „mestere" és fogyasztópiaca? E kérdés megválaszolásához már időben messzebbre kell visszanyúlnunk. Az ipar szerkezete szerint a ruházati ipar dolgozói voltak a legtöbben. Már a céhek esetében láttuk, hogy milyen komoly hagyománya volt Nagyatádon a csizmadiáknak, cipészeknek, de sok szabó, néhány szűcs, kalapos is megélt a nagyközség falai között. A fonó-, szövőiparban a takácsok nagy száma emelte a dolgozók létszámát, majd a takácsipar hanyatlása után egy nagyüzem vetette meg lábát ebben az iparágban - amint ezt később látni fogjuk. A bőripar feldolgozó részének iparosai éltek és dolgoztak itt: szíjgyártók, kötélgyártók, míg a faiparban dolgozók jelentős számát az asztalosok, bognárok, kádárok stb. adták. A gépipar egyetlen keresője egy gépész volt 1876-ban, később már ide tartozott a villamosipar is, amelynek a századforduló után jutott szerep a nagyközség életében. A vendéglátóipar kis egységei: a kocsmák, csárdák, „kávésok" ekkor még kis létszámú „segédszemélyzettel" végezték teendőiket. A nyomdaipart pedig mindössze Benyák János 1859-ben alapított könyvnyomdája képviselte, amelyet 1876-ban még csak mint könyvkötő vállalkozást említettek meg, egy vállalkozó és egy segéd feltüntetésével.