Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Paál László: Somogy megye sajtója 1863-1890. (Első közlemény)

szó, hanem arról, hogy ennyi a különbség egy elterjedtebb, bejáratott és egy kisebb példányit újság megrendelői között. De talán közrejátszott ebben a lap szellemisége is. Amire mi sem jellemzőbb, mint egy Zsigmondi nevezetű szerzőnek a lapot dicsérő, a Szomszédmegyei levelek rovatban közölt írása: ,A Népjog egy igen élénk és pezsgő lap, csak úgy forr a zsidók elleni füstölgő, alapos észrevételek méltó bosszújától."

31 Az újság minden számával rászolgált a lelkendező méltatásra. Alig akadt ugyanis olyan rovata, melyben szokatlanul alpári stílusban ne adott volna hangot zsidógyűlöletének. Csak néhány példa erre: „Zsidó beteg marhájától meghaltak." (Hírek) -„Hinni fogjuk, hogy Európát ők ölték meg" (Vezércikk) - „Nincs a zsidónak Jézusa, Menyországban semmi jussa." (Tárca) ,A ma uralkodó liberalizmus egyenesen származott le a zsidóságtól" (Vezércikk) „Kevés az olyan elvetemült keresztény, aki szerint a zsidó beleillik a keresztény társadalomba." (Vezércikk) Ennél többet nem is érdemes mondani az útszéli uszításban jórészt kimerülő lapról. Egyébként működtette a rovatait, hozott híreket bálokról, tűzesetekről stb., de sem műfajban, sem műszaki szerkesztésben nem adott mást, újat az addigi lapoknál. Csak hangvételben. De abban következetesen. A vizsgált időszakban 1886. november 12-én jelent meg utoljára. (Ettől kezdve 1903. november 1-jéig szüneteltette működését.) 1882-ben már három somogyi lap versengett az olvasók kegyeiért. Június 11-én ugyanis Világosság címmel megindította új lapját a Népjogot elhagyó Krátky János, aki kiadóként és szerkesztőként is jegyezte a lapot. Az orgánum 1883. december 9-én adta ki utolsó számát. Az először három-, majd négyhasábos tördelésben, hetenként kétszer (utolsó hónapjaiban csak egyszer), vasárnap és csütörtökön megjelent újság jelzett rovatai voltak a Szórakozás, a Tanügy, a Közügyek és a Hírek. Mint kezdő lap, viszonylag kevés hirdetést hozott. A szerkesztőség a Függetlenségi Párt politikáját vallotta magáénak: egy-egy melléklete a párt tájékoztatójaként jelent meg. Ha a szellemiségét meg akarnánk ragadni, elsősorban a régi vármegyei élet iránti nosztalgiát kellene említenünk. így pl. visszasírja a régi szép időket, „amikor nem voltak pénzintézetek, de volt pénz", és a messze földön híres névnapokon „vitatták meg a megye főbb kérdéseit". Mára azonban „meghalt a vármegye". A lap másik jellemzője: az antiszemitizmus határozott elítélése. Egyik vezércikkében ezt olvashatjuk: „Ha valaki nem emelkedik arra az álláspontra - én rajta vagyok -, hogy a magyar társadalomnak, a magyar haza és nemzet erkölcsi énjének, üdvének és boldogulásának egészen közömbös, hogy az itt élő és élendő emberiség zsidó, kajmuk, buddha vagy keresztény lesz-e, mert a társadalomnak és a nemzetnek semmi más magasabb érdeke nincsen, mint hogy tagjai becsületes és munkás emberek s magyarok legyenek."

32 1884. január 5-én új lappal bővült a sajtótermékek száma a megyében: ekkor jelent meg a Társadalom első száma, Mesics György szerkesztésében. Kiadók: Hekinger István, majd Jeiteles Hemiann és Mesics György (közösen). A nagy formátumú, négyhasábos tördelésű, esetenként hatoldalas újságot 6 forintért lehetett előfizetni egy évre. Szombatonként jelent meg, melyet a kiadó azzal indokolt, hogy

7 így a „munkás osztályok" tagjai vasárnap kényelmesen el tudják olvasni. (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kétkezi dolgozók elé legföljebb az olvasókörökben került a Társadalom, akárcsak laptársa.) Rovatbeosztásában és tördelésében nem különbözött társaitól. Legföljebb annyiban, hogy több gondot fordított a hírrovat szellősebb, korszerű jelzésekkel