Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Paál László: Somogy megye sajtója 1863-1890. (Első közlemény)
A fizetési felhívásokban, néha a vezércikkekben deklarált világnézeti, erkölcsi, politikai értékek vizsgálata is jelzi a lap szellemiségét. A teljesség igénye nélkül hadd soroljunk fel néhányat: polgári egyenjogúság, a vallásfelekezetek iránti türelem, felebaráti szeretet, alkotmányos szabadság, erkölcsiség, hazaszeretet, felvilágosítás, a törvény, a tulajdon tiszteletben tartása, pártok felettiség ( !), demokrácia, szabadelvűség, testvéri szeretet, haladás, nemzeti méltóság, bizalom, társadalmi béke. A szerkesztőségi elvek, politikai irányok kapcsán nem kerülhetjük meg a kor talán vízválasztónak is mondható kérdéskörét: a lapok állásfoglalását a zsidósággal és az antiszemitizmussal kapcsolatban. Mint látni fogjuk, egyetlen somogyi lap kivételével a helyi médiumok igyekeztek mértékletességet tanúsítani ebben a kérdésben, kerülni a nyílt állásfoglalásokat, de ha ezt nem kerülhették meg, a vallási, faji türelem hangján szóltak a zsidóságról. Ilyen szempontból a Somogy, mint legnagyobb példányszámú és a vizsgált időszak egészén folyamatosan megjelenő sajtótermék érdemel megkülönböztetett figyelmet. Bevezetőként álljon itt Roboz véleménye e kérdéskörről. A Világosság egyik támadására válaszolva kijelentette: lapja „bár nem antiszemita, de nem is áll zsidó magán érdekű dolgok szolgálatában." A Somogy e kérdést érintő cikkeit áttanulmányozva igazat kell adnunk a főszerkesztőnek. Aki persze több okból sem tehetett volna mást: a kormány politikáját követve, támogatva, nem fordulhatott szembe annak intézkedésével egyetlen területen sem. Még akkor sem, ha a megye arisztokráciájában és adminisztrációjának nem lebecsülendő hányadában letagadhatatlanul ott bujkált finomabb vagy durvább, időszakonként változó intenzitású zsidóellenesség. De a kormánypárti újság nem engedhetett ilyen körökből érkező nyomásnak, azért sem, mert a hirdetések megrendelői, a pénzintézetek vezetői, részvényesei, az üzemek, de főként a kereskedelmi szervezetek tulajdonosai között meghatározó részt képviseltek a zsidó származásúak. így aztán nem csodálkozhatunk ilyen és hasonló cikkek olvastán: „Maroknyi, izolált nép, s mennyire halad szorgalma, nélkülözése és vallásossága által." 19 Vagy másutt: „A zsidók egyenjogúsítása erkölcsi és politikai szükség. Örömmel kell tehát azt fogadni, ha nem akarjuk ellenkező magatartása által beszennyezni azon szabadelvű törvényeket, melyek valláskülönbség nélkül magyar vérrel lőnek megpecsételve és melyek nemzeti létünk legbiztosabb alapjául szolgálnak," 20 A kaposvári zsidóság képviselői egyébként is ott vannak minden jeles társadalmi, protokolláris eseményen, ünnepségen, és ezt örömmel nyugtázza a lap. Egyébként az újság szerint „nincs zsidó nemzet, sem etnográfiai, sem politikai tekintetben. Csak zsidó hitfelekezet." 21 Nagy próbatétele volt a szerkesztőségnek - mint ahogy a fővárosi és más orgánumoknak is - a hírhedt tiszaeszlári eset, ennek nyíregyházi tárgyalása, majd az ennek nyomán a fővárosban és számos vidéki településen is lezajlott tömegtüntetés sőt garázdálkodás. A Somogy természetesen nem állt be a feltüzelt, hisztérikusan támadó elemek sorába, inkább helyet adott plébánosok, protestáns lelkészek írásainak, akik óva intették a tüntetőket az utcai zavargások keltésétől, az azokban való részvételtől, mondván: a zsidókérdést nem az utcán, hanem a templomban kell megoldani. ( kegyünk jóhiszeműek: a szerzők kizárólag vallási tételek hirdetésére, azok igazságtartalmára gondoltak.) A Somogy igyekezett tárgyilagosan tudósítani a megmozdulásokról, nem felerősíteni hatásukat. Publicisztikai írásaiban pedig nem követte azoknak a szócsöveknek a példáját, melyek a nagyfokú társadalmi polarizáció, az elszegényedés okait a zsidóságban keresték, illetve egyenlőségjelet tettek a kommunizmus, az erősödő munkásmozgalom és a zsidóság léte között.
