Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szita László: Német családok betelepülése Somogy megyébe a két világháború közötti időszakban (1930-1940)

Telepedésjárásonként Barcsi járásban 3 községben (7%) 1 1 család települt (8%) Csurgói járásban 2 községben (4,7%) 4 család települt (36%) Igali járásban 7 községben (16,3%) 46 család települt (33,6%) Kaposvári járásban 5 községben (11,6%) 12 család települt (8,8%) Lengyeltóti járásban 3 községben (7%) 6 család települt (4,4%) Marcali járásban 1 községben (2,3%) 1 család települt (0,7%) Nagyatádi járásban 4 községben (9,3%) 5 család települt (3,7%) Szigetvári járásban 12 községben (28%) 28 család települt (20,4%) Tabi járásban 6 községben (14%) 24 család települt (17,5%) Összesen 47 Somogy megyei községbe illetve pusztára 137 német család települt. A legtöbb telepedés az igali, a legkevesebb a marcali járásra esik. Ha térképre vetítettem az adatokat, világosan látható és azonnal szembeszökik, hogy a legtöbb település a megye keleti oldalára esik. Ez természetes, mert a megyének ezen a részén van a német ajkú lakosság, ez a rész van közel Tolna és Baranya megyék német ajkú lakosságához... megfigyelhető a németség számának kelet felé emelkedő tendenciája...."" Páti Ferenc jelentése szerint levéltári kutatásokat is végzett, a megye nemzetiségi struktúrája megállapításához adatokat kutatva. Széchényihez írt levelében

23 még a levéltári számra is hivatkozott (Somogy vármegye levéltára ad n. ex. 1266/1850.). Továbbá megjárta a fővárost, és a statisztikai intézetben is megfordult. Közel egy évszázad távlatából vizsgálta az adatokat, a német népességre vonatkozó változásokat. Leveléből a következő részlet idézését tartjuk itt fontosnak: „...A Barcsi járásban 1850-1930-ig Barcs németsége fogyott, míg a magyarság nagy számarányban növekedett, viszont a tiszta német Szulok lakosságának több mint a fele magyarrá lett. 1930. Jan. 1. óta Barcson 4, Szülőkön 6 német család települt le. A Csurgói járásban mindössze 4 német család telepedett le. Az Igali járásban 1850-1930-ig a tiszta német Gadács lakossága több mint felében magyarrá lett, a túlnyomóan német Szabadi és Bonnya szintén nagymértékben magyarosodtak, kiváltképpen az utóbbi. 1930 óta a gyökeresen magyar Somogyszilben feltűnően sok telepedés történt. A Kaposvári járásban 1850-1930-ig a színmagyar Kaposkeresztúron, Mosdóson, Gálosfán voltak jelentős német telepedések, de legfeltűnőbb a színmagyar Kiskeresztúr elnémetesedése. A legújabb telepedések száma is itt, és Gálosfán a legnagyobb. A Lengyeltóti járásban 1930 óta mindössze 6 telepedés történt, Balatonszemesen és Fonyódon egy-egy telepes még ma is német állampolgár. A Marcali járásban 1930 óta egy telepedés történt: a budapesti papnövelde somogysámsoni gazdaságába. A Szigetvári járásban 1850-1930-ig a német nyelvű Almamelléken erősödött a magyarság, kisebb mértékben Somogyhárságyon, még kevésbé Szentlászlón, viszont a színmagyar Vásárosbécen és Dióspusztán sok német telepedés történt. A vegyes ajkú Boldogasszonyfán a németség nagymértékben erősödött, a magyarság fogyott. 1930 óta a legtöbb telepedés Somogyhárságyon történt. A Nagyatádi járásban 1850-1930-ig a színmagyar Csökölyön és Rinyabesenyőhöz tartozó Nagyállás pusztán történt említésre méltó német letelepedés. A legújabb telepedés az egész járásban mindössze: 5 család. A Tabi járásban 1850-1930-ig az eredetileg német nyelvű Pusztaszemesen és Nágocson a magyarság erősödött, de 1930 óta mindkét helyre aránylag sok telepedés