Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szita László: Német családok betelepülése Somogy megyébe a két világháború közötti időszakban (1930-1940)

azzal fenyegetett, hogy bíróság elé viszi az ügyeket, mivel az teljesen szemben áll a magyar törvényekkel. A kérdés kivizsgálásával a belügyminiszter a földművelésügyi miniszterhez fordult adatokért, aki információkért a Somogy Vármegye Gazdasági Egyesületéhez fordult.

6 A vizsgálat maga jellemző, azonban itt mi csupán az eredményekre szorítkozhatunk. , A vizsgálat kiderítette, hogy a nevezett német etnikumú kisbirtokosok akkor nyújtották be kérvényeiket, amikor annak a határideje már egy hete lejárt. A parcellák eladására pedig a benyújtott kérvények sorrendjében került sor. Harmincegy földtulajdon azonnal elkelt. Nem csak német, hanem magyar, továbbá két horvát kérelmező sem jutott lehetőséghez." így a minisztérium is, az egyesület válaszában kifejtettek alapján megállapíthatta, hogy „nemzetisége miatt nem érhetett hátrány senkit sem". Nem ezzel az üggyel kapcsolatban került sor egy helyzetjelentésre a földbirtokok és a nemzetiségi kérdés összefüggéseinek vizsgálatára, de ugyancsak Bosch Ferenc beadványa képezte az alapot. E szerint Somogy Vármegye német falvaiban nem hirdették ki időben a parcellázást, amelyet 1939 októberében hajtottak végre a Széchényi-féle birtokon. a A főispán szigorú vizsgálatot rendelt el, amelyből gyorsan kiderült, hogy még tizenkilenc faluban elmaradt a kihirdetés, amelynek színtiszta magyar lakosa volt. Úgy látszik Bäsch nem nyugodott bele a kérvényezési akciók sikertelenségébe. 1940 nyarán ezért mind „három megyében fellelhető igazságtalanságok összegyűjtésére" adott utasítást. A terjedelmes beadványt a miniszterelnökségre juttatták el.

8 Összefoglalást ígért bevezetőjében a memorandum. Valójában közel ötven községből összegyűjtött panasz volt, amelyben német családok sérelmeztek valamit. Leggyakrabban bérleti viszonyok megváltoztatását, vagy egyoldalúan felmondott szerződések orvoslását sérelmezték. Kivándorlási kérelmek ideiglenes elutasítását, illetve a kérelemhez szükséges dokumentumok újbóli beszerzését. Iskolai tanítási nyelv ügyében felmerülő sérelmeiket. Árverések elleni panaszokat is gyakran említettek fel, amelyekben a határidők kíméletlen betartása ellen tiltakoztak. A kérvény a főispán útján visszakerült a Volksbund vezetőihez, továbbá az alispánhoz, és újra felkérték a gazdasági egyesület megyei vezetését tájékoztatást kérve. A kivizsgálás 1940 szeptemberében befejeződött: a vizsgálat eredményeit úgy látszik azért összehangolták. Ha szövegszerűen nem is, de a válaszok tartalma eléggé egyforma volt. Egyetlen panaszt sem fogadtak el, illetve nem ismertek el jogosnak. Nagy adatanyaggal bizonyították azok jogtalanságát, pontatlanságát. A gazdasági egyesület válaszában többek között a következőket írta a főispánnak: „...Somogy vármegye németektől lakott községeiben a földbirtokviszonyok, ha nem is ideálisak, de a többi nem német falvakhoz képest nagyon jónak mondhatók. A legjobb megoszlások ezekben a községekben találhatók, valamint a hozzájuk tartozó pusztákon, ahol már két évtized is elmúlt, hogy a parcellák bérbeadása megtörtént, sőt négy helységben újranöveléshez szükséges földeket is megvásárolhatták azokból az alapokból, amelyekbéSl másutt még nem nyílott lehetőség. A németség szorgalma folytán, a legjobb helyzetben vannak ezen falvak..."

9 Az egyesületi jelentés az egyetlen, amely megállapította azt is, hogy „...hatókörünkhöz tartozó községek közül a németek lakta Kelet Somogy vármegyei településeken történt a legnagy>obb méri'ű földvásárlás. Ezen új birtokba vételek során figyelmet érdemlő, hogy magyar gazdák veszítették el többnyire birtokaikat németekkel szemben. Szulokra különösen oda érdemes figyelni, mert a legtöbb földvásárló innen származik, lévén legtöbb tőkéjük. Változatlanul ők a fő vásárlók a vármegyében és a szomszédos Baranya és