Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918
törölgette a szemeit a kötényével A fiúcska pedig oda ült a ház véginél levő kis padocskára és ott sirdogált szegénke így vette el jutalmán az ollan ember a háborúban a ki a hazáján az ellenség kezére akarta szolgáltatni. A menekülök el hagyják a falujukat Hátt bízom azon a vidéken amere a háborúk dúltak amere a falvakatt fenekestül fel forgatta a háború szele ugy annyi re hogy egyetlen házikó sem maratt meg épen Tehátt ezek a népek tudnak ám csak beszélni a sok szenvedésrül Nem egyszer volt szerencsém látni amikor egy egy szegén édes anya jött velünk szembe a kis gyermekeivel bugyorral a hátán és a kis gyermekekel együtt a hátukon hoztak onnand hazulrul amitt el tuttak hozni A nyeszter vízen mentünk egyszer átul hátt jött velünk szembe egy anya hatt apro gyermekével az anya sírt és minden egy gyermek meg volt teherrel rakodval Az anya hátán egy rettenetes nagy bugyor a gyermekeknél szintén ugy és azon felül a gyermekeknél minden egynél volt valami állat a legkisebb leánynál volt egy kis fehér czicza is a másiknál egy csirke a harmadiknál a kakas a nagyobbik fiu vezetett egy kis kuli tehetet egy kis sovány borjacskájjával Egynek meg volt pakulval a hátára a vizes edények a kanna a korsó igazán ugy néztek ki mind az örök vándorok hogy siralmas volt őkett nézni. Hogy hová mentek szegények azt igazán nem tudom mikor azon a vidéken minden felé dult a háború minden felé romba dűlve voltak a falvak. Tárogatos katona a fronton Aki a tárogató hangjáttt egyszer hallotta az csak azt tudja rolla el mondani hogy az igen szép hangszer és aki a tárogatóval szépen tud játszani azt igazán érdemes meg halgatni kivált ha esteli órákban játszik rajta valaki annak hangja órányi távolságokra is el hallatszik és mindenki szívesen halgatja a bájos tüdéries hangján Továbbá a nap lomban egy tárogatos katonát jegyzek fel aki jo ideig volt velem a fronton Balaton vidéki Kesztheli fiu volt a czivil éledben juhász legény volt és pedig már jo öreg legény De sohasem nősült meg csak ugy élte világán egyedül valaholl ott a Balaton vidékén mind juhász bojtár és aztt monta hogy ő csak a tárogatójában találta örömén egész életében De tudott is játszani a tárogatojján ugy hogy kevés embert lehett hallani aki ugy tudjon játszani mind az hogyan tudott. Többek között számtalanszor meg történtt ott az orosz fronton amikor a lövész árokban voltunk ugy este este amikor nem volt támadás csak ugy unalombul lövöldöztünk egymásra amíg bele nem untunk Az oroszok csak ollan gyéren lövöldözgettek de ha a tárogatót meg fújta a Kossá barátom mert Kosa László volt a neve a mi tárogatos katonánknak akkor mindjárt fében hagyták az oroszok is a kövöldözést és ők is halgatták a tárogató méla bus hangján és amikor foktunk egy vagy több oroszt még azok is el monták hogy millen kedvel halgatták őkk is azt a hangszert amitt itt a magyaroknál fújnak sokszor és még azt is monták hogy az orosz tisztek mindég azt mondják hogy csak azt a muzsikus katonátt tudnák el fogni hogy ott őnáluk zenészhetne és montunk nékik hogy ti oroszok úgysem értitek a magyar notátt.. De azért szép halgatni ha nem is tudnak magyarul felelték az oroszok.. Körülbelül három hétig tartottunk itt a sánczokatt annélkül hogy valami komojabb támadás lett volna az oroszokkal Azomban egy este 10 ora lehetett már az
