Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

le mének a fojo mellé. Azomban mégis csak le telepettünk egy lombos tetejű fa alá amitt sűrű bokrok öveztek körül A tisztett szépen el heleztünk a fa egyik oldala mellett a hordágyon fekütt a pokroczal jol be takartunk és minkis le ültünk a fa törzs tövében és elkeztünk egyrül másrul beszélgetni A tisztnek sem volt olan nagy fájdalmai ő is beszélgetett oljan halkan De csak hamar észre vettem hogy alszik a hordágyon a pajtásom is horkolni kezdett az is el alutt engem is szorongatott az álom mert fáratt voltam de nem hagytam magamatt ara hogy énis el alugyam mert mindég az volt az eszemben hogy a muszkák nem e szorítják visza a csapatainkatt és itt nyom valami orosz járőr Tehátt neki vetettem a hátamatt a fa törzsének és elő vettem a kis fa czibukomat és rá gyújtottam hogy az álmot minél jobban el kergessem a szememrül. Egy ora lehetett éjfél után amikor az éjjeli sötétség kezdett mullani és mindég világosabb lett az éjszaka A tiszt még mindég alutt biztosan semmi fájdalmán nem érzett a pajtásom is ugy alutt hogy talán ha a fa ki dült volna is azt sem vette volna észre A csapatunk ahonnétt eljöttünk egy jo orai távolságra lehetett hozzánk Éjfél táján igen erős támadási lövöldözést hallottam Gondoltam hogy nem e betörtek a muszkák a magyarok állásába.. Végre már egészen szép világosság volt eltűnt az a korom sötétség Szóltam a pajtásomnak hogy keljen fel és én körül nézek egy kicsit az tájjon és akor útnak induljunk valamerre. Tuttam hogy itt nem messze kelleni egy kis temetőnek ahol hatt magyar és ött orosz katona van pár nappal előbb el temetvei körülbelül kéttszáz lépésnyi távolságra bojogtam a körben csak hamar meg is találtam a temetőn Azonnal tisztában voltam az segél hejre vezető úttal mert a temetőtül jobra ment le a lénia a hegyrül a segél hej felé Tehátt visza mentem és mondom a pajtásomnak hogy meg van az utt és mennünk a tisztt is örült szegény azt monta híjába maga csak ügyes ember Kovács magában van igazán a reményem hogy a segél hejre jutok és ha szerencsésen oda érünk a segél hejre ami a lábomon van sárga lábbszár védő ezekett oda adom magának Köszönöm montam néki tél jön ha élek és itt kellenem a fronton bízom jo lesz. Azal fel szedöztünk és útnak indultunk a hegyrül le felé mert hátt egész jo erdei lénián mentünk a biztos uton a segél hej felé egy jo három negyed ora multán már lent is voltunk a segél hejen bár igen sok hejen meg kellett nyugodni mert embert vinni nehéz A sebesült tisztett átt attam a segél hejen egy csésze fekete kávén kaptam egy öreg ápolotul és 2 drb czigarettátt mitt meg is köszöntem néki A barátom akivel le hoztam a sebesült tisztett betegen jelentett mertt még Szerbiába kapott sebje ki ujjuk így ő is ott maratt a segél hejen Hajnalodni kezdett az idő amikor ott hagytam a segél hejett és egyedül visza indultam a front felé de nem azon az uton amelliken jöttünk a segél hejre hanem más felé keresztül a hegyeken gondultam hogy előbb érem a csapatomat Már jo messze járhattam a segél hejtül az eső fojtón esett sűrű köd ereszkedett a tájra Csak hamar aztt vettem észre hogy el vagyok tévedvel mindég sűrűb sűrűbb erdőben botorkállok olkol ólkor valahol meszsze a távolboll néhány lövés halattszik de nem tudom pontosan ki venni hogy mere is hangzanak a lövések vagy a mi fegyvereinké vagy az oroszoké Futó harczok voltak egy egy nap még háromszor is cseréltünk a fronton gondoltam hogy már nem is ott lehett a századom ahol hagytam őkett Már szerettem volna viszsza menni a segél hejre ha tuttam volna hogy mere is van. Tehátt teljesen el tévettem.