Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

elhelesztek bennönkett és azt monták és azt monták a tisztek hogy három napig itt leszünk és ide kapjun uj menet zászló aljatt és akkor viszsza mennünk Bukovinába Kirlibabához. Tehátt hogy ezt az én öreg honvéd barátom meg hallotta hogy itt hagyjunk Galíciát nagyon el szomorodott azon hogyan hagyja itt a kétt fiának a holttetemeitt ujbul sírni kezdett szegény öreg Sáss barátom Este 10 ora lehetett amikor az öreg hozzám jött és egy nagyott sóhajtott és pár öreg csepp köny hullott a szemébül No mi a baj pajtás kérdem tőle semmisem kedves barátom mind hogy csak egyre akarnálak megkérni hogy ha lennél ol szíves hogy meg tennéd velem hálás lennék még irántad érte Jolvan barátom csak mond hogy mitt akarsz tőlem ha lehett meg teszem néked Jolvan hátt tud meg ..hogy mitt akarok Gyere el velem oda ahol a fiajim el vannak temetvei Ugyan mitt akarsz ott kérdem töle Ne kérdezt csak légyszíves gyere el velem oda a zsebjében maratt egygyiknél valamim Éjszaka van nem tudja meg senki hogy mink elmentünk most 10 ora van éjfélre mink viszsza érjünk Nem tuttam visza utasíttani a kérésitt fogtam a fegyveremen hátizsákon nem vittünk magunkkal hogy csak minél előbb meg járhassunk Gyönyörűen sütött a hold a tájék sík mezőség volt csak néhol mutatkozott egy kiss dombos hel kukoriczások voltak a határban... A távolbul egy erdő látszott sötétedni Nekünk odáig kellett menni Egy orai gyaloglás után el értünk az erdőtt Körülbelül 100 lépésnyire bent az erdő szélétül pihent a kétt fiu A hejett jol tuttunk hogy holy pihennek hiszen én is segítettem el temetni őkett az síró atyjuknak Csak hamar megtaláltunk a sírokatt Kétt kis kereszt jeleszte veszszőbül voltak csinálval Az erdőben csend volt csak nemeikor egy egy bagol huhogása hallatszott és jo távolrul puska ropogások valahol már joly meszsze hajtották a magyarok az oroszokatt. Nem sokatt tétováztunk elő vettünk a hadi ásokatt és keztünk a földett le hányni a kétt fiurul Ami hamar megtörtént hiszen kevés föld volt rajtuk én a lábnál keztem le hányni a földett De a Sáss barátom le intett hogy csak a fejekre van szüksége nem tuttam el gondulni hogy mitt is akar ez az ember nem árulta el a titkátt előre nekem sem amind a fejekrül le tisztogattunk a földett elő vett egy éles kést és mind a kétt testrül le vágta a fejeken Nem szóltam semmit csak bámultam hogy mitt is akarhatt ezekkel a fejekkel Egy zsák darabba takarta őkett és avval útnak indultunk haza felé éjfél után fél egy ora volt amikor haza értünk csend volt aluttak az kifáratt harczosok csak az őr volt ébren ő is azt hitte hogy valami élelem után jártunk nem szolt semmit hogy hol voltunk A Sáss barátom a csomagján el rejtette egy félre eső bokorban és le feküttünk Reggel azt a parancson attak hogy mindenki kérésen valami edényt amiben vizet melegíti és a ruhájját mindenki tisztogassa ki a tetfektül Az én Sáss barátom is csak hamar kéretett egy háztul egy vass bográncsott és elment a faluiul jol távolra ahol nem járt senki és ott jo nagy tüzet rakott a bográncsott kétt ágasra tette és pár ora alatt le főzte a fejekrül a hust ugy hogy csak a fehér csontok marattak azután el pakolta őkett egy ruha darabba és a háti zsák fenekére tette őket Kérdeztem tőle hogy mitt akar velük azt monta hogy ha az Isten meg engedi néki hogy szabadságra mehett hátt otthol a családi kriptába akarja a két fia fejét el helezni De láttam rajta hogy roppantul örült hogy odáig el érte a célján hogy a fejek már a háti zsákban voltak mind csont vázak Tehátt majdnem egy évig hordozta őket amíg szabadságra mehetett anélkül hogy valaki tutta volna rajtam kívül hogy ő mitt czipelt a háti zsákjában nem árultam el soha addig amíg el nem ment szabadságra akkor meg montam a szakasz parancsnokunknak egy hadnagy volt mert ő sokszor monta hogy mi a fene púposodik a kend