Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

A Gránát jön..jön..jön., a gránáth mindenki gyorsan iparkodik el menekülni el bújni valami föld alatti üregbe vagy legalább is valami kis földi lukban mert irtózatos suhogással jön az a veszedelmes vass tömb az a szett robbanó csúnya gránát állig hogy mindenki el vákta magátt a földre irtózatos robbanás következett föld és kövek a levegőben nagy körledben röpköttek Amikor el mult a veszedelmes gránátt robbanás mindenki fel ál és előbújnak körüly néznek és mindenki figyelő tekintettel nézi egygyük a másikát hogy nincs e valakinek bajjá vagy nem sebesült e meg valaki Csak hamar végig fútt az a hang a század legénysége között mindenki szép csendessen mondja hogy agyon vákta a hadnagy urat A harcz tér Aki nem látott harcz terett igazán el sem hiszi hogy miien egy ronda utál latos fészek az a hareztér Többek közül csak olasz frontrul mondok el egy kiss tájékozást arul a híres Doberdoi fensíkrul ahol talán nem mondok kevesett de annyit merek rolla állítani hogy ott 30 ezer ember el pusztult 13 holnapig egy helen egy vonalban áltak az magyarok szembe a talián sógorokkal. 14 hetes hareztér volt akkor már a Doberdo amikor engem is oda vittek oda arra a veszedelmes helre egy uj menet zászló aljai több szegény bajtársommal egygyütt kik közülünk bizony sokan oda hagyták az kedves életüket. 1915 agusztus 14 én értünk az utolsó álomásra Doberdo közelébe ahol szép csendesen le raktak bennünket és könyes szemekkel néztünk a vonat után amel még füttyenteni sem mert csak szép csendesen el indult visza felé néztünk néztünk utánna amedig láttun és egyszer csak el tüntt a szemünk elül egy fenyves erdőben ahova a vasút be kanyarodott. Ekkor osztán fél lélegeztünk és öszsze pakultunk a holminkatt és rá ültünk mert még világos volt az idő és azt montták a tisztek hogy majd csak be alkonyottakor induljunk útnak nehogy még valami olasz repülő észre vegyen bennünket és még oda sem érjünk már agyon veressék fele emberünket az ágyaival Tehát ugy is lett amikor már a szép napp valaholy amerikában a tengeren tul mutogatta az aranyos sugaraitt akkor osztán mi is fel pakultunk a vállunkra azt a nehéz terhett amel telle volt pakulval tölténnyel és más minden felszereléssel éppen elég nehéz egy harezban induló katonának a fel szerelése 12 ora volt éjjel amikor már a Doberdoi hegyre keztünk fel mászni Irtózatos lövöldözéseket lehetett hallani ágyú puska vegyesen szóltak De mink csak nagyon lassan hallattunk felfelé ne hogy észre vegyenek bennünket mert az olasz fényszórókkal mindég nézték a magyarok állásait hogy min csinálnak Tehátt a fel váltások ezek mindég éjjel történtek és ez nem jo volt ha a felváltást az ellenség észre vette tehát mink is éppen a 17 dik honvéd zászló aljat váltottunk fel mert már 3 hét otta bent voltak a lövész árokban Három hétig éppen elég ez egy katonának abban a piszkos sáros lövész árokban ekkor már van elég tetüjje amitt meg sem bir öldösni azalatt a pár napp alatt amig kicsit kiviszik hátrább pár napi pihenőre ami nem igen hoszszu szokott lenni mertt holl egygyik hol a másik ezeredekett mindég váltani kellett.. Egy ora tájon volt az a idő éfél után amikora madár csendben oda értünk ara a helre ahol a 17 sek voltak éppen a halál Dombnak nevezett lövész árkokk voltak ezek ahol a 17 sek voltak álásba Sötétt volt majd minden egygyönket ugy vezettek bele a lövész lukakban Engem is belökött egy 17 tes hadnagy egy lukban ahol egy