Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

kettőnknek nem volt szállásunk Öszsze jártam majd minden házatt ő is meg én is de már mindenütt el volt foglalval Tehát amind ott az utczán tanakodjunk hogy hol is hajtjunk le a fejünkéit egy kis pihenésre azomban ballag el mellettünk egy öreg lengyel zsidó A gazdám jol beszélt németül meg szólítja hogy nem e tudna szállást adni kettőnknek. Szívesen ad mondja az öreg csak az a baj hogy az ő háza kint van a falu véghez 200 lépésnyire és nálam még senki sincs Se baj az öregem ha távol van is a háza el tudunk mink menni addig feleli néki a gazdám németül Azonnal felszettünk a batyunkat és mentünk az öreg után Útközben adott a gazdám az öregnek néhány czigarettát aminek az öreg zsidó nagyon meg örült Miután a czivil népség igen ritkán jutott dohány nemühöz Be értünk a házhoz igen tisztességes volt lerakottunk az öreg zsidó aszszony is állig találta héjunkét miután igen fárattak voltunk Azonal telle öntöttem a sajkámatt vízzel tűz volt és fel tettem forni hogy egy kis teátt készitsek Rumunk czukrunk volt mert a tisztek faszultak Amind én a tejával babrálottam egyszer csak ki nyillig egy mellék ajtó egy feltűnően szép nő jön ki rajta azonnal a gazdámhoz ment kezett fogott vele és velem is egész bátorsággal németül beszélt mindenféllét tudakolt hogy honnét jöttünk és most hol foglaljunk állást Tehát monta néki a gazdám hogy itt foglaljunk a nyeszter mellett Bucsaczott akarunk megmenteni az oroszoktul Hej de ugy örült csak adjunk néki katona ruhát és fegyvert ő is jön velünk A tea megkészült az asztalunkhoz hívtunk a tea elfogyott még egy sajkával csináltatott a zászlós újra őtt is meg kínáltunk a teátul kipirosodott meg indult a nyelve el beszélte a sorsát el monta hogy ezek az öregek őnéki semirokonai sem csak ugy van náluk Az öregek jo szívességükbül tartják őtt Az ő szülei elég gazdag kereskedők voltak valahol az orosz határ széllen volt a faluja Az oroszok a szüleitt legyikolták az üzletükéit kirabolták és fel gyújtották a falujukba öszsze szettek a népeken és mind fogjokatt magukkal hajtották őtet is a fogjok közé csapták és hajtották A negyedik faluba értek este lett őtet egy kozák tiszt magával vitte és abban az éjszakában meg becstelenítette Már pedig ő menyaszonya volt egy falujukhoz nem igen mesze lakó földbirtokos fiának Másnap hajnalban nagy lárma támatt a faluban a magyarok utol érték az oroszokat és és rajtuk ütöttek A kozák tiszt őt ki rukta a szobábul és ugy látszott hogy futásnak érett Örültünk hogy ujbul a magyarok kezében kerültünk szegény fogjok Visza jöttem a falumban de nem találtam semmit üzletünk házunk porrá égett fel kerestem a vőlegényemet Azokhoz még nem kerültek az oroszok ők még boldogok voltak Sírtam könyörögtem a vőlegényemnek hogy ne taszítson el magátul azt monta hogy most már nem kellek néki Ekkor el szántam magam és el tökéltem hogy világgá mének és ollan rosz nő leszek hogy amillen csak lehet egy rosz nő Azomban mink ágyakatt kértünk hogy egy kicsitt meg pihenhessünk mert másnapra csúnya dolgok vártak ránk A gazdámnak egy mellék szobában vetettek ágyatt nekem meg ott aholl az a szép lány alutt Csak hogy nekem a padlóra csináltak helett ahol a zászlós alutt azon a kis szobán nem volt ajtó Tehátt már mikor lefeküttünk is még azután is folton beszélt a lány a zászlóssal csak az volt a baj hogy a zászlós kis pap volt és ollany gyáva Kis leányos arczu legénke volt montam néki hogy jöjjön az én hejemre aludni de nem akart pedig attul a jo erős teátul hogyan ki pirosodott az a szép leány... Késő éjfél után lehetett az idő amikor el aluttunk de a leányt ugy hagytunk módban hogy reggel keritjünk neki katona ruhát és fegyvert mert minden áron velünk akart jöni a lövész árokban hogy ő csak meg halhasson vag)' valami módon végett vethessen az életének Másnap hajnalban a század napos szép csendessen meg kopoktatta az ablakon ahol a gazdám alutt hogy indulás Szép csendessen felöltöztünk és a hátunkra szettünk a batyunkat ugy hogy a