Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

akasztották egy fára nem volt kegyelem hiába állította hogy ő véletlenül lőtte agyon nem hittek néki azt monták hogy valamiért haragudott rájja és azért lőtte le... Azomban amíg én ezekkel a dolgokkal végeztem az alatt igen nagy harczok toltak a fronton ugy hogy amire én viszsza mentem akkora már egy emberisem találtam a magam századjábul németh katonák voltak a sánczokban és rettenetes sok sebesült és halott volt majd az egész zászló alj el pusztult ami még élve maratt azokatt is elfokták a kozákok Tehát illen dolgokatt ha el került az ember ezt igezán szerencsének tartottam a magam részérőly mert mindég azt gondultam magamban hogy ahol tömeges szerencsétlenség volt a harctéren ha köztük lettem volna énis ugy jártam volna mind a többi akik el vesztek szegény fele barátaim azonban nem tudom meg számíttani hogy mennyi veszedelmes harczokban vettem részt csak hogy a jo Isten megsegétett hogy nem vesztem el a hoszszu világ háborúban írtam Olasz országban Melzeville faluban egy segély hejen 1918 aguszt Rajta veszett... csirke... Radaucz Várossátuly körülbelül 20 kilométerre délkeletre Kiüti kösség határában foglalt az ezeredem állást a németeket váltottunk fel a hejükett mink 30 czas honvédek foglaltunk el késő őszre járt az idő azt monták a tisztek hogy minden ember fogjon munkához téli állást kel csinálni mert a telett körülbelül itt tölti el az ezeredünk a Kiüti kösség vagy kétt kila méterre volt a hátunk mögött szép nagy Németh kösség lehetett amikor még sértetlen volt de bizom mikor már mi oda kerültünk nagyon kevés háznak volt ott a teteje ahol kellett volna mert lesodorta rolluk az ágyú gojo lakói is elmenekültek csak itt ott maratt néhány beteges öreg ember és öreg aszszony Tehát mi után erősen hozzá foktunk a lövész árok és a fedezékek építéséhez Ezért meg volt engedvel hogy be járhattunk a faluba az el pusztult épületekbűi gerendákat ajtókat ablakokat hortunk ki a frontra amibül asztán egész falutt építettünk a föld alatt Egyszer a többek között megen el mentünk hárman a faluba fa anyagot hozni eljött velünk egy faragó nevű tiszti szolga is be értünk a faluba mink ketten azonnal hozá láttunk a gerendák válogatásához hogy mellik lesz jo oda ahova nekünk kellett Ez idő alatt a mi harmadik pajtássunk pedig széjjel nézett mind a féle tiszti szolga hogy holmitt talál valami meg enni valott Az utcza másik felén lakott egy félig romban dült házban egy igen beteges öreg aszszony Tehát ehez az öreg nénikéhez is bement a faragó tiszti szolga barátom keresni valamit nem is ment hiába mert még volt az öreg aszszonynak három kis csirkéje amit ott a szobában maga mellett őrizgetett hogy valaki eine vigye tőle Tehát bizom hiába őrőzgette mert az éhes tiszti szolga erővel el vette el rabolta tőle őket ugy sírt az a szegény beteges öreg aszszony hogy ne vegye el tőle hiszen úgyis abbul él amit ezek tojnak az egyik csirke kakas volt hát ha azt el is viszi csak a kétt tojott ne vigye el így könyörgött néki az a szegény öreg de mind hiába volt a sírása könyörgése mert azért csak el vitte őkett az a szívtelen ember Hiába kértem énis hogy ne vegye el tőle a koldustul az utolsó falaton vette ki a szájjábul Nem lesz jo mert nem szokott az embernek illennel szerencséje lenni De mind hiába montam néki nem sajnálta meg néki nefecsegjen senki nem bánya ő ha a szemei ki fojnak a sírástul fő az hogy ő ebbül a három tyukbul millen jo paprikást csinál hogy még a gazdájja is meg szopogatja utánna az ujját Tehátt a három csirkét haza vitte a lövész árokba dehogy nem ért rá mindjárt leölni őkett gondolta hogy addig elzárja őkett valahova Tehát a