Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

Éjfél után egy ora lehetett amikor ara riattam fel hogy jajgatást hallok amint fel ugrok azt sem tuttam hogy mihez kapjak a fegyvereméit kaptam a kezembe legelsőnek pillanatt alatt el mult a szemembűi a nagy álmosság amikor észre vettem hogy egy csomó orosz szurkodja egyon ami alvo katonáinkatt nagyon joll lehetett látni holdvilág volt az Égen bár nem látszott az hold felhő takarta meg a hegyek ormai és árnyékott vetettek a tájra De azért elég világos volt ahoz hogy meg lehetett ismerni az ellenségen Nagy lárma lett ami el fáratt embereink a leg nagyobb álambul ébrettek fel akitt még alvás közben lenem szúrtak az oroszok Az oroszok mindég többen lettek egy darabig minkis lőttünk szúrtunk tusával ütöttük egymást agyon de már észre vettünk hogy az összes figyelőinket le szurkálták az zászló alj parancsnokunkat is el fokták és az öszszes tisztjeinket fogjul ejtették akitt éledben hagytak Irtózatos mészárlás volt akik meg marattunk éledben bajtársok bennünkett mind fogjokatt én útközben egy erdőben szöktem meg tőlük egy pajtásommal de az oroszok észre vették a szökésünkén és utánnunk lüvöldöztek és a pajtásom lábátt el törte a dumdum és ő ott maratt szegény barátom könyörgött hogy vigyem de az oroszok jöttek utánnam és ott kellett hagynom szegénytt Berdáni fiu volt Tehátt ezt a szerencsétlenségen mind a figyelőnek a hanyagsága okozta mert nem figyelt joll ébren el alutt a hatt figyelő között talán éppen a középső és eztt az ellenség észre vette hogy a figyelő horkol ere osztán az ellenség hozzá csúszott és leszúrta és azon a lukon szépen az ellenség belopódzott a nyugvó csapattra és így egy alvo csapatott könnyű lemészárolni az ellenségnek Olasz fronton Doberdon van ez a kiss kápolna 1915 július 7 én kerültem én Doberdora akkor még a tornya fent ált de az elejétt már akkor be dűlve találtam be döntötte az ágyú gojo a tornyátt később szintén le döntötték a gojok Egyszer be mentem azon a lukon ahol be ütötte az ágyú gojo a kiss oltárjárnak is fele öszsze volt rombulval egy szép nagy krisztus feszületje kettő volt törvel lent a fal mellett a romokba hevert fel szettem és oda támogattam a falhoz őkett. Szerencse Azt hallottam az édes apámtul hogy a szerencse szárnyon jár kire akar ara szál a szerencse egy igen vad madár csak kevés ember tudja magához szelíditteni De azért vannak emberek a világon akik túlságos szerencséssek kivált a mai világban ebben a nagy felfordult háborús fergetegben amikor annyi hadimiliomos lesz a világon Tehát én nem a kincsvágyo szerencsérül akarok pár sort írni hanem arul a szerencsérül akarok valamitt mondani hogy a harcztéren miilen hajszálion függött sokszor az ember élete és hogy millen szerencséje van sokszor az embernek egy kis hely vátoztatás által vagy szerencsétlensége... 1914 ben ki tört a világháború viharja azonnal be kelletett vonulnom és Isten jovoltábul kint is marattam amíg vége nem lett annak a rettenetes világ fel forgató viharnak... Tehát volt szerencsém minden féle forma harczokat átt élni egygyik frontrul a másikra husztak vontak hol az oroszra holy a szerb és olasz román frontra mindenütt kivettem a háborús részemet Hogy megnem haltam a harcztéren vagy hogy ollan sebet nem kaptam hogy nyomorult vagy koldus lettem volna azt csupán a jo Istennek köszönhetem majd elmondok néhány példátt hogy millen szerencséim voltak a többek között... sokáig voltam olasz fronton Doberdon 9 holnapon töltöttem ott aholl annyi ember elpusztult a Halál Dombon 1915 szeptember 8 dikán rettenetessen ki babrált velünk az olasz sógor már azt