Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

müller Jakab (Erdőtelek - Heves m.), Ruppert János (Belecska) és további 160 főt választottak meg 150 településről.

132 Hozzászólt még a témához Szuliman György kisbirtokos, Schvetz ügyvéd és Weber képviselő. Weber kifejezte reményét, hogy a gazdapártiak támogatják majd a Justh-párt jelöltjeit. Schwetz ügyvéd magáévá tette a Gazdapárt programját és kifejezésre juttatta, hogy az igazi nemzeti munkapárt a Gazdapárt, nem az, amelyiket így neveznek. Hercegh Sándor zárszavaiban áldást kért mind a Gazdapártnak, mind a Bauernbund minden tagjának a munkájára. A bonyhádi eseményekkel azonos időben, véletlenszerűen játszódott le a szarvasi szlovákok csatlakozása a Gazdapárthoz. Mivel Hercegh Bonyhádon volt, a központot Mohácsy Lajos alelnök képviselte, lekísérte Laczka Sándor és Patacsi Dénes. Ott voltak Szarvason az orosházi párt vezetői és Tótkomlós szlovák pártvezetői Lehoczky Mihállyal az élen, akik már Áchim táborából az orosházi pártalakuláskor a Gazdapárthoz csatlakoztak. Mohácsy Lajos „arra kérte az Alföld erősebb kisbirtokosságát, hogy fogjanak össze és legyenek segítségükre a dunántúli gyengébbeknek." Hasonlóan szólt Patacsi Dénes is: „Eljött a gyengébb az erősebbekhez ugyanakkor, amikor az erősebb: Hercegh Sándor az Alföld szülötte a Dunántúlon szervezi a gyengébb kisembereket."

133 Az volt az érdekessége a szarvasi pártalakulásnak, hogy korábban Áchim, zömmel szlovákokból verbuválódott parasztpártjának nem sikerült itt gyökeret verni, sőt a leghűségesebb tótkomlósiak is a Gazdapárthoz csatlakoztak. A Gazdapárt hívei lettek a mezőberényi németek és Békés megye magyar ajkú településeinek kisgazdái. A két pártalakulás után írta meg Mohácsy Lajos alelnök ,A Gazdapárt és a nemzetiségi kérdés" c. cikkét a Magyar Lobogóban. Szükség volt erre az írásra, hiszen a pártprogram egyik fogyatékossága volt, hogy a nemzeti kérdésben nem foglalt állást. Á „fajmagyar" kisbirtokosokra hivatkozás pedig félreértésre adhatott okot a nem magyar ajkúak táborában, bár az eredmények nem ezt mutatják. Mohácsy lelkész, miután nagyra értékeli a szarvasi szlovákok és a bonyhádi németek csatlakozását, a következőket írta: „Mi nem kérdeztük: ki milyen anyanyelven szól; nem azt kerestük: mi választ el bennünket egymástól, hanem az összekötő kapcsokat, a szorosabban összekötő szálakat, a szeretetet, a testvériséget, az egyetértést igyekeztünk erősíteni... e Honnak fiai: a kisbirtokosok és kisiparosok édes testvérként szeretik egymást a magyar, a német, a tót egyaránt. Nemzetiségi kérdés, pánszlávizmus, pángermanizmus? Fantazmagória, üres mese. Vagy pedig gonosz lelkeknek gyalázatos ráfogása. Aljas, piszkos célokért, egyéni érdekekért kapaszkodó pokolbeli elméknek kitalálása. Hazugság. Nem igaz, hogy a köznép, a kisemberek gyűlölnék egymásban a magyart, a tótot vagy a németet. Hazudik, aki ezt hirdeti. Méregkeverő. Orgyilkos, ki egymásra akarja uszítani e hon fiait, hogy a zavarosban halászhasson, egyéni előnyöket biztosítson, olcsó babért szerezzen." A gazdapárt nem ismer nemzetiségi kérdést, vonja le a következtetést a szerző, majd a párt nevében zárja sorait a nemzetiségek felé: „Testvérek, Isten hozott benneteket. A testvérnek őszinte szeretetével köszöntünk Titeket!"

134 Minden gyűlés fellobbantotta a lelkesedés lángját és újabb kitartó híveket szerzett a Gazdapártnak. Mohácsy lelkész cikkével egy időben tette közzé a Magyar Lobogó Szulimán György (Szekszárd) és Haypál István levelét. „Fogadjanak be és én is hűséges katonájuk leszek mind halálig" - írta Szulimán. „Tolna vármegyében is ébred már a kisbirtokosság és élni, cselekedni akar az ő igazságos igazai megvédésében. Kérem azért Tolna vármegyei kisbirtokos társaimat, hogy a Bonyhádon kibon-