Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

irányt a politikában...!" című vezércikkében így ír: „Ébredő földművelők, kisbirtokos gazdák látják már a veszélyt, mely ezt a nemzetet fenyegeti, látják, tudják és érzik, hogy teljesen szakítani kell a bűnös múlttal, s ennek az országnak jövő sorsát ki kell ragadni a kufárok kezéből s a nemzet életéből ki kell törülni azt az időszakot, mely nem a szabadság, testvériség és egyenlőség jelszavával, de az önző hatalmi kérdések jegyében viszi a végpusztulás útján. Beteg az ország közélete, beteg az államfenntartó gépezet, sínylődik, küzd terheivel a minden boldogulás alapja: a magyarföld, jelszavát kétségbeesetten suttogja a legközvetlenebbül érdekelt földmívesgazda, már-már meghasonlottan magával is. Ezen az úton ne tovább! Gyökeres orvoslásra van szükség! Az átalakulás folyamatában pedig a vezérelv, hogy a legjobban érdekelt osztály önmaga vegye kezébe sorsának további intézését... Reformokat! Gyökeres reformokat követelünk!" - írja Szabó István, majd konkrét magyarázatát adja a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavának. Szabadság alatt a kötött birtokok felszámolását érti, és testvériséget vár azoktól, akik eddig ezeknek a birtokoknak jövedelmét felélték. „Nem kiváltságokat és kiváltságos politikát követelünk, mert abból elég volt eddig, hanem egyenlőséget a jogok és kötelességek terén." Majd Kossuth 1870-ben Irányi Dánielhez írt levelét idézi: „Főalap a népfelség, vagyis önkormányzat, a nép: a honpolgárok egyeteme. Ez az értelmezés jogegyenlőséget, vagyis egyetemes szavazati jogot feltételez." Ezután Kossuthnak egy 1847-ben elmondott beszédéből idéz: „Figyelmeztetem a rendeket a társasági szerkezet veszélyes állapotára, mely abban rejlik, hogy fúrták-faragták az alkotmányokat, de a nagy néptömegekről évezreden át megfeledkeztek. Ha szavam túlélné máról-holnapra az emlékezetet, meglátja Európa, hogy a legfőbb veszély a proletárius tömegnek ezen elmellőzésében fekszik: Oly vészes felleg ez, mely meg fogja rázkódtatni a világot." Ezekben látja Szabó István Kossuthhoz való hűséget, ellentétben azokkal, akik meghamisították őt. ,A leghatározottabban visszatérést követelünk Kossuth Lajos hagyományaihoz! Visszatérést ezzel a népfelség gondolatához, mely szereti és megbecsüli a magyar királyság szimbólumát, s törhetetlen hűséggel vérét is ontani kész hazája és királya védelmében. E jelben pedig győzni lehet és győzni akarunk! Becsületes győzelmet a magyar lobogó megszentelt jelvényével: a magyar gazdanép becsületes igazáért! Elég volt a meddő közjogi tülekedésekből, mi építeni akarunk, nem rombolni, az építéshez pedig a gazdasági alapokat akarjuk helyesen és szilárdan lerakni, hogy azokon épüljön fel mielőbb, de természetesen akkor, ha arra minden előfeltétel meglesz: a nagy független Magyarország!... Minden erőnk, minden törekvésünk tehát a közeljövőben ne azon elv szerint igazodjék, mely ha kell, ha nem, az éles ellentétek harcát idézi fel! Nem! Az ilyen politikával is torkig vagyunk! Nyugalomra van ennek az országnak szüksége, hogy nyugodtan dolgozhassunk!"

99 Szabó István gondolatai a pártalakulás után még tételesebben fogalmazódnak meg, és a birtokos parasztság missziós küldetését és a nemzet fennmaradását már azonosítja a cikk írója, „Őfelsége: a Gazdapárt" c. írásában. A gondolatok Hercegh Sándorra vallanak, de azok megfogalmazása kétségtelenül a jó tollú Pál Miklóstól származnak. Idézése már azért is feltétlenül indokolt, mert a két világháború között felerősödött „harmadikutas" eszmeiségnek egy korai, eddig nem méltányolt kifejtésével találkozunk. A cikk a kisbirtokos parasztság misszióját két indokkal támasztja alá, az egyik: „Van egy megdönthetetlen nagy politikai tétel. E tételt vallják a világ minden okos közjogászai, állambölcsei és politikai vezérférfiai. Ez pedig: minden