Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

4- „Őfelsége-, a Gazdapárt !" A Magyarországi Kisbirtokosok Szövetsége feltartóztathatatlanul hódította meg az ország kisgazdáinak jelentős táborát. Kivételt képezett a Délvidék, ahol a német gazdáknak már az 1890-es évtől volt önálló szervezetük. A Pozsony, SopronMoson vármegyék kisbirtokossága is önálló szervezetet hozott létre már 1905-ben. További kivételt képeztek a felvidéki szlovákok, akik a szlovák nemzeti párt mögött sorakoztak fel, mivel az döntően parasztpártnak számított. Az erdélyi szászok és románok is inkább a saját nemzetiségük szerinti szeparációs törekvések zászlói alá sorakoztak. Sajátos helyzet volt a Duna-Tisza közének tradicionális mezővárosaiban - itt tulajdonképpen nem volt nagybirtok - ahol a birtokos parasztság saját szószólói révén a törvényhatóságokban és az OMGE keretei között is leginkább érvényesíthette akaratát. Az említett területek mellett legnehezebb volt a terjeszkedés az országnak azon a vidékein, melyek homogén katolikus övezetnek számítottak, és a katolikus Néppárt uralta a politikai életet, jobban mondva a katolikus arisztokrácia. Itt az egyház igyekezett a katolikus népszövetségekbe beszervezni a kisgazdákat és a templomi szószékeket is felhasználva lehetetlenné tenni minden más szervezkedés kibontakozását. Az MKSZ országos kiterjedése kétségtelenül a társadalom gerincét adó parasztság öntudatra ébredésének, erődemonstrációjának a jegyében zajlott. Kifejezésre juttatva azt az igényt, hogy beleszólhassanak az őket érintő döntések meghozatalába helyi és országos szinten egyaránt. Ez pedig kezdettől fogva politikai színezetet adott a mozgalomnak. A politikai párttá alakulás ennek ellenére rendkívül nehezen indult el. Ennek pedig fő oka az volt, hogy a birtokos parasztság egésze, de főként protestáns hangadó rétege, minden más társadalmi rétegnél erősebben kötődött a Kossuth-kultuszhoz. Ez pedig őt a 48-as Függetlenségi Párthoz kötötte. Amikor a koalíciós kormányzás idején az anyapártból való kiábrándultság hullámai a kisbirtokosok táborát is elérte, még az érintett körzetek képviselői mindig mentő illúziókat tápláltak azzal, hogy az anyapártból kilépve igazi 48-asoknak vallották magukat, majd a Balpártot létrehozva igyekeztek ezt ország-világ előtt demonstrálni. A mindenkinél hangosabb balpárti 48-asság sem jelentett kiutat, hiszen elődeik nyomdokain haladva, radikalizmusuk csak a közjogi keretek közt maradt. Bécs elleni kardcsörtetés, Kossuth Ferenc és a kormány „árulása" fölötti megvetés kifejezése mellett nem maradt erejük arra, hogy igazi, balpárti reformprogramot adjanak, főként a választóik zömét adó birtokos parasztságnak. A disszidens függetlenségi képviselők egyre növekvő tábora ezzel együtt is késleltette az önálló kisbirtokospárt létrehozását. Ehhez járult hozzá az a körülmény is, hogy az önálló gazdasági szervezkedésben segédkező protestáns értelmiség a politikai különválás kérdésében már megoszlott. A vidéki városok vékony, birtokos parasztsággal tartó értelmiségi rétege pedig határozottan ellene volt. Jellemző példa, hogy a szigetvári pótválasztás idején Bíró József kisbirtokossal szemben Varga Dezső református lelkész a balpárti jelölt, Komjáthy mellett korteskedett.

91 Valószínűnek látszik, hogy maga Szabó István is sokáig óvatos volt, és nem tartotta kívánatosnak a politikai szervezkedést. Mindig az igazi 48-asság elkötelezettje volt, és a református ember bibliaszeretetével ragaszkodott Kossuth Lajos eszméihez. Ez pedig a Függetlenségi Párthoz kötötte. Mélyen sértette őt, hogy megválasztása idején a pártja nem tekintette őt hivatalos jelöltnek. A parlamentben pedig óvatos, kiváró magatartást tanúsított, de belül még nem zárta le ezt a kérdést. Végül a koalí-