Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

pestre költözött és 8500 koronáért megvette a Magyar Lobogó tulajdonjogának felét, majd további 6000 koronát áldozott a lapra. Látva Hunyár László szerkesztő és társainak hanyag pénzkezelését, megszigorította az ellenőrzést. Ezután Hunyárék elmentek Kristóffy József volt darabont-belügyminiszterhez, az alföldi parasztpártok pénzelőjéhez, hogy tőle pénzt szerezzenek és visszavásárolják a lapot. Ekkor pedig leleplezte őket. Képzett, a kisbirtokosok érdekeit valóban képviselő új munkatársak kerültek a laphoz, mint Pál Miklós és Ágh Endre, az utóbbi korábban a Közteleknél dolgozott, akik komoly segítségére voltak a későbbi pártalakításban.

50 A módos birtokos, Hercegh Sándor anyagi áldozata döntően járult hozzá az ügy előbbreviteléhez, de talán ennél is fontosabb volt, hogy anyagilag függőhelyzetbe hozva a Magyar Lobogót, lassan sikerült kiküszöböltetnie a nagybirtokosok és korifeusaik gyámkodását, egyben e Függetlenségi Párt bábáskodását is. Akisbirtokosokban régen érlelődő felismerés, hogy csak saját erőik tömörítésével, önmagukra támaszkodva, maguk megharcolva tudják gazdasági érdekeiket érvényesíteni és az őket megillető helyet elfoglalni a politikai életben. A felismerés abban is teljes volt, hogy a kettő nem sikeredhet, csak együtt. Jól fogalmazta meg a korabeli állapotokat az egyik lapszerkesztő: „Törekvésünk azonban az évek hosszú során át meddő maradt, mert hiszen csak kísérletezéseknek nevezhetők egyrészt azok a szociális irányzatú szervezkedések, amelyek mindenütt, de különösen az Alföldön leltek melegágyra, úgyszintén nem életképes tömörítések azok, amiket a nagybirtok képviselői létesítettek a kisbirtokosság körében... Téves felfogás szocialista alanyt látni a magyar kisbirtokosságban, viszont azonban téves hit, hogy a mi kisbirtokosságunk megelégszik a gyámkodással s az ügyes vezetéssel, amely azonban odavezeti őt, ahol a nagybirtok érdeke mindenek előtt... És ezek azok a momentumok, amiket a szervezkedés eddigi iránya nem vett figyelembe. Az idők hosszú során azonban az az irány is kifejlődött az öntudatra ébredt kisbirtokosság körében s ma már azt mondhatjuk, hogy a magyar kisbirtokosság szervezkedése biztos révekbe ért és feltartóztathatatlanul halad előre. S ehhez nem volt egyébre szükség, mint két józan gondolkodású, a nép bajait ismerő önzetlen egyénre. Egy Szabó Istvánra, aki mint a kisbirtokosok vére a nagyatádi választókerület megértéséből képviseli odafent az országházban a kisbirtokosság érdekeit s aki a maga józan gondolkozásával eddig is tekintélyt és súlyt adott a kisbirtokosság törekvéseinek. Vagy mondjuk egy Hercegh Sándorra volt szükség, aki mint tehetős kisbirtokos kész mindenét feláldozni a kisbirtokos érdekek előbbrevitelére, mert legszentebb meggyőződése, hogy csupán a független, jogait megvédelmező s gazdasági megerősödését szívén viselő kisbirtokos osztállyal lehet megmenteni a magyarság szupremátióját.""'

1 Szabó István és Hercegh Sándor találkozása, példás egyetértése is figyelemre méltó, az eddigi parasztmozgalmakban is szinte egyedülálló volt. Mindkét egyéniséget a bölcs, higgadt politikai magatartás jellemezte. Mintaszerű kitartással juttatták el a mozgalmat egy éven belül egy országos párt megalakításáig. Szabó István nem kis önérzettel jegyezte meg később a barcsi beszámolójakor, hogy „Szegény ország az, amelynek ilyen pártoskodó, összetartani nem tudó vezérei vannak", célozva a koalíción belüli széthúzásra és meghasonlásra.^ Hercegh Sándor a kisbirtokosok hitelszövetkezetének és kisbirtokos szövetség településről településre történő kiépítésével volt elsősorban elfoglalva. Az előbbi feladatba, ha ideje engedte, Szabó István is bekapcsolódott. Ő azonban döntően a parlamenti szereplésre és a somogyi kisgazdák egyesületére összpontosította erejét. A Somogy megyei Kisbirtokosok Egyesületének alapszabályát nem fogadták