Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
Az alispán szerint a politikai és szociális kérdések nem tartoznak a kisgazdák érdekkörébe. Ebből kiindulva értékelhető igazán Szabó István azon kijelentése, hogy „ne nélkülünk, hanem velünk együtt". Amíg az urak a földesúr és jobbágy viszonyban gondolkodnak, addig Szabó István a polgárparaszt nyelvén érvel, nem kihívóan, tisztelettudóan, de ez is lázadás az ódon vármegye falai között. Ami ezután következett, méginkább az volt. Az alapszabályok felterjesztése után Szabó István és társai különösen a nagyatádi járás területén erőteljes szervezőmunkába kezdtek a kisbirtokos egyesület érdekében. Szabó István nevét és józan érvelését megismerték az apró somogyi falvak parasztgazdái. Ekkor következett be a nagyatádi körzetben az időszaki választás ideje. Ugyanis a korábbi képviselőt felsőházi taggá nevezték ki és így időközi választásra került sor. A körzetet a koalíciós időszakban ki képviselhette volna, mint függetlenségi jelölt. Összeült tehát a párt helyi vezérkara élén Széchényi Aladárral. A jelölőgyűlésen a gróf Prinke Sándor babócsai bérlőt ajánlotta, mire óriási felzúdulás következett, mivel a jelenvoltak Tallián Andor főszolgabíró jelölését követelték, aki népszerű volt a körzetben. Ez volt július 17-én. Tallián nem vállalta a jelöltséget rövid időre, hiszen ez pénzbe került. Az általános jelölőgyűlés július 19-én következett, amikor Széchényi gróf ismét Prinke Sándort hirdette jelöltnek. Ekkor ismét kitört a vihar és különösen a nagyatádiak tiltakoztak Prinke ellen és felhangzott egy név viharos éljenzés mellett, Szabó István, csokonyai gazdáé. Az elnök próbált kitartani Prinke mellett, mire az alelnök tiltakozásul kivonult. Végül az elnöklő gróf azzal zárta a gyűlést, hogy „megegyezésre jutni nem lehet, tehát kijelentem, hogy a nagyatádi járás függetlenségi pártjának két jelöltje van: Prinke Sándor és Szabó István." Harmadnapra a plakátok már csak Prinkét hirdették egyhangú jelöltként. A plakátot Széchényi gróf írta alá. Egyben meghirdette Prinke programbeszédét július 26-ra. A kitűzött beszéd a Korona teraszáról hangzott volna el. Elsőként Széchényi gróf felolvasta Kossuth Ferenc levelét, melyben értesült, hogy az egyedüli jelölt Prinke Sándor és ő is támogatja. Erre kitört a botrány: „Nem igaz! Hazugság! Szégyen gyalázat!" A gróftól pedig azt követelték, hogy mondjon le az elnökségről, mert többé nem kell. Közben szakadatlanul az éljen Szabó István! kiáltás. A Szabópárt elvonult a piactérre, hogy Szabó Istvánt meghallgassa. Prinke még így sem tudott beszélni, erre felállt és a jelöltségtől visszalépett. így úgy tűnt, hogy Szabó István csokonyai bíró, kisgazda, a nagybirtokosok vármegyéjében egyedüli jelölt lesz. 34 Találtak azonban ellenjelöltet. Felléptették vele szemben Piszár Antal barcsi ügyvédet. A történtek után Széchényi gróf elkeseredett levélben közli a főispánnal a történteket: „Méltóságos uram! Tegnapi értekezleten Prinke Sándor jelöltünk visszalépett, hogy miért, majd elmondom szóval 30-án. Eszerint előreláthatólag szombaton az egyedüli jelölt Szabó István lesz képviselőnek kikiáltva, ki azonban inkább szocialista, mint 48-as. A kerület elveszett, mit hónapokkal ezelőtt megmondottam, de szavamnak nem adtak hitelt. Szívélyes üdvözlettel őszinte híve Széchényi Aladár." 3 "' A járás főszolgabírója is magánlevélben közölte a főispánnal a történteket. A levél 25-én keltezett, még ekkor Prinke nem lépett vissza, de helyzetét pesszimistán ítélte meg a levél írója. Elmondta, hogy Prinke kevés pénze nem elég a győzelemhez, ellenfelei pedig terjesztik róla, hogy antiszemita, antiliberális és reakciós, így a zsidóság és a protestánsok, ha nincsenek is ellene, de mellette sem. Pénz kellene. Ezzel szemben Szabó István hívei lelkesek és önzetlenek, pénz nélkül készek felsorakozni jelöltjük mögött. A főispán gyorsan tájékoztatta a belügyminisztert is Prinke visszalépéséről és a veszélyről, hogy a kerület képviselője Szabó István lesz. 36
