Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

stb.), de főként a katolikus néppárti arisztokrácia, az új koalíciós főispánok hada bizonyította be a megyei képviselő-testületekben, így Somogyban is a kisgazdáknak, hogy a korábbiakhoz képest semmi nem változott, a közélet nem vált demokratikusabbá, elsikkasztják a demokratikus szabadságjogokat és a koalíció győzelmében döntő szerepet játszott birtokos sorsán nem kívánnak változtatni. Az Alföldön ekkorra már több parasztpárti kísérlet történik, országszerte keresi a birtokos parasztság a nagybirtokosoktól független gazdasági érdekvédelmi szervezetek létrehozásának a lehetőségét. A Kisbirtokosok Országgos Szövetségének létrehozása ezért töltötte el óriási lelkesedéssel a kisbirtokos parasztságot. A Magyar Lobogó szerkesztőségének és a Függetlenségi Pártnak a gyámkodni akarása ugyanakkor nehéz, leküzdésre váró feladatként jelentkezett. A somogyi kisgazdák táborában is sokan járatták a Magyar Lobogót, valószínűleg maga Szabó István is. Azonban a lapban nincs ennek nyoma, sem a kisújszállási, sem a pécsi kongresszuson sem ő, sem hívei nem szerepelnek a jelenlévők listáján. Szabó István és társai bizalmatlanok voltak a gyámkodással szemben és valószínűleg kivárási álláspontra helyezkedtek, majd amikor már nem sok reménnyel kecsegtetett az egész akció, önálló lépésre szánták el magukat. Létrehozták a Somogy megyei Kisbirtokosok Egyesületét. A megyei képviselő-testületben tapasztalt széthúzás volt a szervezkedés igazi indítéka, ami azt jelenti, hogy a politikai célok játszottak benne alapvető szerepet. Ezt bizonyítja, hogy 1908. január 12-én, a kaposvári vasútállomás restijében az alakuló ülésre a képviselő-testület 40 kisgazda tagját hívták meg. A meghívókat Kisiván János, a megyei törvényhatósági bizottság egyik legrégibb kisbirtokos tagja küldte szét, de a szervezkedés igazi vezéregyénisége a csokonyai bíró, Szabó István volt.

2 Hogy a képviselő-testület kisbirtokosait kívánták egy táborba szervezni, azt a sajtótudósítások is megerősítették azzal, hogy rendre a „Kisbirtokosok pártja" néven nevezik az egyesületet. Ezt erősíti meg Szabó István nyilatkozata is, amikor így vallott céljaikról: ,Az idők jele, az élet tapasztalatai, a másokba helyezett bizalomból való kiábrándulás érlelte meg bennünk, földmívelő kisbirtokosokban azt az elhatározást, hogy minden más társadalmi osztálytól függetlenül, a magunk körében, az egész vármegyére kiterjedő egyesületet létesítsünk... Politikai téren föltétlen megköveteljük, hogy a ránk vonatkozó ügyeket, törvényeket, szabályrendeleteket, ne nélkülünk, mint eddig, hanem velünk együtt csinálják meg. Kiirtani akarjuk azt a középkori, de a felsőbb osztályoknál most is fönnálló világnézetet, hogy a jót, már tudniillik, amit ők jónak gondolnak, azt a tömegre - tehát mireánk - kell törvény erejével erőszakolni."

28 Nem fogadja el Szabó István a magasabb iskolázottságra való hivatkozást sem. Tisztelettel maghajol ugyan a magasabb műveltség előtt, de elvárja, hogy' az urak is lássák be, hogy ők, a kisbirtokosok a „szenvedés iskoláját" járták végig, amelyet az urak nem jártak ki, „pedig itt is lehet valamit tanulni". Kifejezésre juttatja, hogy törekvésük nem mások ellen irányul, hanem csak saját érdekeik érvényrejuttatását szolgálja, s mindazokét, akik hasonló gondokkal küzdenek. „A velünk érdekazonos kisiparos osztályt teljes erőnkből támogatni óhajtjuk. " - teszi hozzá. A szervezkedéssel szembeni aknamunka nyomban megindult. Az ügyhöz legközelebb álló kaposvári lap is megszellőztette azt a rágalmat, hogy az egész mögött a főispán áll és bizalmas emberein keresztül sugallta a gondolatot, hogy megfogyott népszerűségét helyreállítsa. A felvetés azonban maga is provokatív volt és az egyesülés vezérei szájába maga a lap adta az ellenérveket is: ,A kisbirtokosok pártja aligha fog valaha is a főispán uszályhordozója lenni, nem fogja sohsem szekerét tolni