Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

fej lett levágva. A test nem lett csonkítva, a lábak maradtak bikánál is. Ezután egy pajtában felakasztottuk, és 10 órát lógott, miközben kihűlt. Az igy kihűlt testet egy fogat bevitte Csurgóra a vasútállomásra, és expressz-gyorsáruként feladtuk Budapestre, a megadott ugy emlékszem I langyaSzövetkezet címére. 2. A fuvarlevélen a MÁV által mért súlyt vettük hivatalosnak, és ez a súly kerülhetett a lőjegyzékbe. 3. Az én időm előtt és alatt minden nagyvadat értékesítettünk, mégpedig vasúton, és az állomáson mérték a súlyt. Odahaza sohasem mértünk, hiszen az elszámolás tárgyát is a fuvarlevélen feltüntetett hivatalos mérés adta." Ehhez megjegyzem, hogy korábban, mint az a Vadásznaplóból is kiderül, más cégekkel is kapcsolatban álltak, s így válik érthetővé, hogy a házi fogyasztásra szánt vad súlya általában hiányzik. Problémát jelentett a bikaadatok csoportosítása. De végül is más támpontom nem lévén, csak ágszám szerint - a vadászszokásnak megfelelően párosával számolva -tudtam rangsorolni őket. A vadaskertben tehát a súlyadatok így alakultak: borjú 49,58; kamasz: 77,5; hatos: 101,5; nyolcas: 106,6; tízes: 119,06; tizenkettes: 138,94; tizennégyes: 150,77; tizenhatos és tizennyolcas: 163,22; ismeretlen agancsú: 96,63 kg. A szabad területen elejtettek súlya nyolcasig és az ismeretlennél magasabb, tízestől felfele pedig alacsonyabb a fentieknél. Egyébként a vadaskerten kívül tizenhatost, vagy annál nagyobb agancsét nem lőttek, tizennégyest is csak 1918-ig. Mindez szintén arra utal, hogy az uradalom tiszteletben tartotta más vadgondozó tevékenységét. Erdőszéli pihenő 1942 vagy 43-Jobbról: Illés János, Barthos Tiborné, Metzli Camill, hátulBarihos Tibor. (Barthos Tibor önkioldósfelvétele)