Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)
A bikák közül a vadaskertben esett 84 db (54,95% ), szabad területen 55 (35,95% ) és ismeretlen helyen 14 (9,1%). Az ismeretlen helyen esettek az 1909-1l-es évek a csonkítás miatt részben csak összegszerűségében ismert adataiból adódnak. A tehenek közül a vadaskertben esett 66 ( 55%), szabad területen 49 (40,84% ) és ismeretlen helyen 5 (4,16%). A vadaskertben tehát a lelövési arány 1:0,78; szabad területen 1:0,89 volt. Ez - a korabeli viszonyok figyelembevételével - viszonylag kiegyensúlyozott vadászatra mutat. Ha azonban kisebb időszakokra bontva vizsgáljuk az adatokat, érdekes következtetéseket lehet levonni belőle. 18994g ugyanis a még egységes uradalomban 18 bika esett, s ezzel szemben csak egy tehén! (Ezen adatok nem szerepelnek az. előbbi összesítésekben. ) Ez részben természetesen magyarázható azzal, hogy új betelepülés lévén a szarvasállomány, szaporodását a tehenek jelentékeny kíméletével is igyekeztek elősegíteni. Ugyanakkor azonban utal a korabeli vadászetika azon vadhajtására, mely a sutavad lelövését lovagiatlannak vélte 1900 és 1914 között 79 bika és 74 tehén esett, az ivararány 1:0,93. Ez nagyon jó lett volna egyenletes eloszlás esetén. Csakhogy az első öt évben 16 bika mellett egyetlen tehén sem esett, a második harmadban 33 bika és 52 tehén, s végül a harmadikban 30 bika és 22 tehén. A vadaskerti és szabadtéri lelövés aránya nagyjából megegyezett. Világosan látható tehát, hogy 1905 után (id. István br. halála!) hirtelen nekifutással próbálták helyrebillenteni a megromlott ivararányt. Ebben az időben a vadaskertnek csak az északi kétharmad részén lőttek szarvast. A megkezdett állományszabályozó tevékenység azonban az I. világháború alatt megszűnt. Ebben az időszakban 120 szarvas esett az uradalomban, ebből 74 bika (61,34%) és 46 tehén. Az ivararány tehát 1:0,62. Különösen romlott a helyzet a vadaskertben, ahol 47 bikával szemben csak 27 tehén esett, míg szabad területen 27 bika és 19 tehén. Az ivararány 1:0,57, illetve 1:0,7. Ebben az időben lőttek már néhány szarvast a vadaskert gágyi részén is. 1919 végére lényegében nem maradt vad az uradalomban. Az első szarvas 1924 végén esett, az is bőgés után. 1925-ben két bika és két tehén, 1926-ban egysem, csak 1927-től beszélhetünk ismét rendszeres szarvasvadászatról." A szarvasok legjobban, úgy látszik, a Ciperesben szerettek tartózkodni, s itt is maradtak meg leginkább, vagy ide gyűlt össze a maradék. Itt esett az 1924-es bika, az 1925-ös erősebb bika és a két tehén. 28 Csupán egy szerencsétlen csapos esett szabad területen, az iharosi polgármezőn „drót mellett", ami arra is utalhat, hogy sérült volt, vagy beleakadt valamilyen kerítésbe. Eőleg, mert erdőőr lőtte. 29 1920 és 1943 között 372 szarvas elejtéséről és elhullásáról vannak adatok. Ebből 360 található a vadásznaplóban, három 1943-ban vagy 44-ben elejtett szarvasbikáról Barthos Tibor rendelkezik fényképpel, és Metzli - a későbbiekben részletesen hivatkozandó - farkascikkéből tudható, hogy ennek vendégszereplése legkevesebb 3 bika és 6 tehén életébe került. 30 A teljes teríték 400 körül lehetett, mert Barthos Tibor emlékezete szerint 1943-ban és 44-ben csak bika 10—10 esett, a tehenek számára nem emlékszik. Az első „szarvasöltő" terítéke 83 db volt; 45 bika és 38 tehén. Ebből a vadaskertben 68 (nemenként 34, tehát az. ideális 1:1 ivararányban), azaz 81,93%. Szabad területen mindössze 16,11 bika és 4 tehén. Ez nyilvánvalóan a szarvasállomány szaporodását szolgálta, de egyúttal azt is jelzi, hogy a kaszói állomány sem haladta még meg a terület vadeltartó képességét. Az éves teríték folyamatosan nőtt. 1931-ben és 32-ben már 12-12 bika esett az uradalomban a korábbi évi 2-6 darabbal szemben.
