Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Dóber Viktor: Ismeretlen adatok Pálóczi Horváth Ádámról, a tapsonyi felkelésről, valamint a bajomi-sárdi állapotokról Patyi Antal plébánossága alatt
„Ide zárok egy rövid Instantiát Stipendiumért 108 és Albát 109 pro Qietantia V. Öspörösi obtingentiáról. 110 Kérem Uram Öcsémet méltóztasson Formulárét 111 küldeni miképp kellemessen az illyes quietantiát tsinálnom, hogy ennekutánna ne alkalmatlankodhassam az írással, amig még én hozzám semmi formula nem jött. Bártsak a Nagy Bajomi Urak is raitam kereskednének hogy én is házamat kertemet el rontottam, mert hogy semmi segítségem nincsen noha a T. N. Vármegyére még tavai instantiát adtam és már két esztendőtől fogva házom tetejének jó nagy része földellen, gerendáimon pedig gombák nyőlnek az esső miatt nem kevés kárt kereshetnének raitam. Kedves Tdő Uram Ötsém még egyszer in tempore oportunc 112 Generális Vicarius Ur Ő Nagyságának mondja meg hogy legyen már egyszer nékem is vigasztalásom ám én sem alkalmatlankodni sem gorombáskodni nem akarok, de bizony már régen vagyok ám a probatica piscina partyén, 113 de boldogtalanságom, hogy senki a tóba nem segétt. Többnyire magamat Uri favoriba 114 ajánlván különös tisztelettel vagyok Tdő Uram Öcsémnek 20-a May 1804 Alázatos szolgája Patyi Antal Nagy Bajomi Pléb." 115 Meglepő, hogy ebben a levélben ennyi nehézség ellenére se kéri Patyi a nyugdíjaztatását, hanem türelemmel viseli sorsát. Mi lett a paplak sorsa, nem derül ki, de hogy egészsége közben megromlott, az kiderül abból, hogy 1805-ben mégis csak nyugalomba vonulása mellett döntött. Nem sokáig élvezhette „nyugalmát", hiszen 1806. márc. l-jén már meg is halt Veszprémben. i) Patyi megélhetésejavadalma Úgy gondolom, hogy nem szabad kihagynunk Patyi Antal anyagi helyzetét, mert ez is hozzásegít minket az ő világának jobb megértéséhez. Amikor az anyakönyvi töredékeket vizsgáltuk, jeleztük, hogy nr. 6. alatt található egy évszám nélküli jövedelem-összeírás. Az összefüggésekből megállapítható, hogy ez vagy Komáromi halála után, vag) r Patyi idejében készült, vagyis 1787 táján, esetleg 1790 körül. Az első rovat elsorolja a bajomi földesurakat, azokat, akik nem laknak itt mindig, de birtokuk itt van. Tolnai Festetics Antal gróf az első, aztán Sárdi Somssich József, Pais Boldizsár örökösei és mások. - A 2. rovatban a régi időktől ide tartozó filiákról van szó. Első helyen áll a legnagyobb filia, Sárd, földesura Somssich József, aztán Kutas falu, földesura Boronkay György özvegye (Szűri Mihály, a rövid ideig Bajomban szolgáló káplán alaposan bemutatta őt egyik Veszprémbe küldött levelében, 116 Vrátsik a harmadik filia: Berzsenyi István és Benedek, Tulmon Pál özvegye és Takácsék a földesurak, Sörnye pedig a Tulmon, Bárány és Takács családok közös birtoka (ez 1784 után Fájsz tartozéka lett). Kakpuszta a már ismerős nagybajomi urakhoz tartozott. Valamikor még Libickozma is Bajomhoz tartozott. Ezután elsorolja az ő idejében már elcsatolt filiákat, melyek vagy önálló plébániák lettek, vagy más plébánia vette át őket. így pl. Kutas önálló lelkészség lett, Sörnye meg Fajszhoz lett csatolva. A következő jövedelmeket írták össze: 1. A plébánia tulajdonába került ún. zsellérházak után járó árendákból jön 17 ft (census és labor, vagyis bérlet és munka). 2. Az irat csonka széle miatt csaknem olvashatatlan tétel van, de annyi sejthető, hogy valami 18 napszám után való jövedelem: 3 ft 52 kr. 3. Természetben (pl. rozs), kézi munkában és egyéb munkával a hívektől kapott érték: 50 ft 44 kr.
