Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

félig érett és beérő gabona kíméletlen, gyors felégetése, elpusztítása anélkül, hogy annak későbbi következményeivel számolnának. Zichy István és Batthyány kdeim első dolga, hogy a Kanizsa térségébe érve, ezt itt is végrehajtsák. Természetesen ezzel a török garnizon ellen kívántak csapást mérni. Azonban két élű fegyver volt, mert a pusztulás a népet is sújtotta. A blokádharc negatívumai között sorolhatjuk fel továbbá azt, hogy hacsak átmenetileg is, de a falvak lakóit elvándorlásra kényszerítették, mert az állandó kitörések és portyázások, a blokadírozók támadási kísérletei miatti helyzet, alkalmatlan volt a békés polgári élet folytatására. Az viszont meglepő, hogy ilyen sanyarú körülmények között is a termelő, a kereskedő lét nyomait látjuk; Zichy több levele utal közvetlen a város és a vár térségében fekvő területekre. Szőlőművelés folyik, élénk kereskedés bonyolódik a vártól pár kilométerre. Mindenesetre ezekre a jelenségekre is érdemes figyelni, hogy az egyébként súlyos helyzet megítélésére árnyaltan tudjuk felelni. Nem kétséges azonban, a blokádharc Kanizsa körül súlyos vagyon- és népességpusztulással járt. Az ostrom gyors műtét volt, amely szintén ezzel a következménnyel sújtotta a várak környékét, a blokád módszeresen pusztított. A helyzet súlyosságát az is mutatja, hogy Kaposvárig kellett a töröknek vállalkozást szervezni - amelyet megsemmisítenek -, hogy liszthez jussanak. Figyelemre méltó az a jelenség, hogy a kanizsai pasa és más török tisztek levelezéséből kivehetően, a pénz (zsold) megküldése játszik fő szempontot. Több dokumentum szerint kiszámíthatóan 1687 végétől a kanizsai garnizon alig, vagy csak csekély mértékben jutott pénzügyi ellátmányhoz, és zsoldhoz, ami azután szinte zendüléshez vezetett. Ez persze azt is jelzi, hogy megfelelő összeg birtokában lehettek olyan csatornák, amelyeken keresztül illegális vásárlásokkal kiegészíthették felszereléseiket, s élelmiszerhez is juthattak. A feltételezésen kívül természetesen konkrét adataink is vannak arra vonatkozóan, hogy a blokád fenntartásának elmélete és gyakorlata között elfért a szükség kényszerítette feketekereskedelem, illegális kapcsolatok kiépítése, fenntartása. Már 1686 decemberében a Grazi Udvari Kamara ismételten panaszkodott arról, hogy a magyar katonaság élelmiszert adott el Kanizsa török helyőrségének. Nem sikertelenül berzenkedett azért Bécsben, levelekkel ostromolva a haditanácsi tisztviselőket és az udvari kamarai urakat. 1688. november 11-én kelt utasítás szerint, a blokádban részt vevő magyar katonák élelmezésüket többé nem természetben, hanem pénzben kapják. Úgy látszik azonban ez sem jelenthetett végleges megoldást, mert 1689ben újabb panaszok ismertek, amelyek szerint a hajdúk nem tartják be a rendelkezéseket, és élelmiszert adtak el. A város és vár védelmének közvetlen irányítói, az idős Ibrahim Musztafa, fanatikus módon, titokban, mindig tápláltak némi reményt arra, hogy a boszniai pasától támogatott különítmény megérkezik a város alá. 1690 januárjában keresztény foglyokat engedett szabadon, hogy az élelmezést ezzel is könnyítsék a várban, továbbá az állandó szökések is kezére játszottak, csökkentve az éhezők számát. 1690. január l-jén 30 török szökött meg a várból (köztük három aga) az éhezés elől, s ezzel kétes támogatást adva a védőknek, hisz a garnizon fegyveres ereje tragikusan lecsökkent 1686-hoz viszonyítva. A zsoldjából kifogyott magyar hajdúk, és a győri katonaság ellen 1690-ben újabb panaszok érkeztek. Az Udvari Haditanács szemrehányást tett Batthyány Ádámnak, hogy- tudomására jutott, miszerint a magyar katonaság a török helyőrségnek nagyobb mennyiségű élelmiszert adott el. A blokád parancsnoka úgy nyilatkozott erre a leiratra, hogy a nagy ínségben szenvedő katonasága - amely négy hónapja