Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

Kanizsa esetében a körülzárás, a blokád, 1688-tól szerveződött meg erőteljesen. A vár és a város elszigetelése, kapcsolatainak elvágása, már korábban konkrét haditerv részeként ismert. 1687. július 27-én Eszék térségének felderítése alkalmával a fővezér, Lotharingiai Károly, úgy döntött, hogy az Eszék—Dárda között felépített hatalmas mocsárhidat megsemmisítik, s így az ellenség átözönlését a Dél-Dunántúlra megakadályozhatják, de legalábbis megnehezíthetik. Naplójában

2 a következőket írta ezzel kapcsolatban: „...Tehát nincs más hátra, mint leromboltatni ezt a nagyszerű művet, s ily módon Szigetet, Kanizsát, Székesfehérvárat megfosztani a segítség reményétől, amit pedig a nagyvezír megígért nekik...". A.Dráva térségében operáló császári csapatok konkrét tapasztalatokat is szerezhettek arról, hogy milyen akciókkal nehezíthetik a főhadsereg tevékenységét, nevezetesen folyami átkelési manőverét, ha a hátában egy vagy több ellenséges garnizon legénysége hajthat végre diverziókat. A főhadsereg átkelését biztosító drávai pontonhidat úgy rongálták meg, hogy az áradó folyóba súlyos fatörzseket, farönköket dobtak, amelyek összetörték a hidat, majd torlaszokat emelt belőlük a Dráva rohanó vize.

3 Több dokumentum utalt arra, hogy Kanizsa és Sziget a felderítés és a kémkedés központjai voltak, amelyek segítségével a főhadsereg minden mozdulatát nagyon rövid idő alatt Eszékre, majd onnan, ha szükséges volt Belgrádba továbbították/ A konkrét harci cselekményeken túl, volt egy általános félelem a hadvezetés jelentékeny köreiben, akik minden maguk mögötti vár közül: Eger, Gyula, Szigetvár és Kanizsa helyőrségét tartották „a hátukba meredő lándzsának...", ezért a blokádot, ha nem is biztos megoldásnak, de átmenetileg elfogadható hadászati koncepciónak fogadták el. Villars ezredes 1687. június 15-i levelében utalt is erre. Ugyan az ő helyzetelemzéséből ismeretes, hogy a császári hadvezetés 1687 augusztus-szeptemberében döbbent rá, hogy az utánpótlási vonalakat szabadon hagyták, és Kanizsa, Sziget, sőt talán még Székesfehérvár ellátása is sikerülhetett volna a törököknek. Azonban úgy tűnik a török hadvezetés sem gondolt erre/ 1688. évi hadjárat megtervezésénél Szigetvár és Kanizsa semlegesítése a figyelem központjába került már a haditanács „terepasztalánál". Teljesen világossá vált, hogy a főhadsereg a hadászati terv szerint a Belgrád elleni hadjáratot Eszék birtokában hajthatja végre. A Duna mellett a Dráva jelentősége - mint ezt Othmar Picklkitűnő munkájából láthatjuk1 már korábban is érzékelhetően, a muníciószállítás jelentékeny részét biztosíthatta. Ehhez azonban „le kellett fogni a szigeti és a kanizsai török erők kezét". Ez a tény azután igen komolyan gyorsította a két vár blokádjának megszervezését, a laza körülzárás helyett a teljes megbénításukat. Kanizsa semlegesítését, kapcsolatrendszerének megsemmisítését az is indokolta, hogy a legjelentékenyebb pontnak számított a Steiei'ország felé vezető vízi út és hadi úton, mintegy elővárnak tekintették. A korszakot tárgyaló magyar munkák a kanizsai „blokádháborút" csupán röviden, utalásszerűén említik. Nem mintha jelentőségét nem látnák, hanem inkább azért maradt nagyon sok történelmi részlet homályban, mert a primer forrásai bécsi, bádeni, vatikáni levéltárakban feküdtek. 1929-ben a Magyar Városok Monográfiája sorozatban megjelent Nagykanizsa c. mű szerzője másfél oldalnyi terjedelmet szentelt a lényegében 1688-1690 között folyó küzdelemnek. Az utolsó évtizedben készült modern történeti munkák, amelyek a török alóli felszabadító háború küzdelmeit taglalják nem, vagy alig foglalkoztak a kanizsai blokád történetével. Azok a szerzők, akik utalnak a kanizsai török végvár visszafoglalására, a nagyon értékes adatokat összeállítóHoléczy Mihály: „A Szabadító háború Dunán túl", és ugyan ő által