Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Seewann, Gerhard: A magyar nemzetiségi politika mérlege az 1950-es évektől napjainkig
re. Enélkül nem lehet sem hivatást gyakorolni, sem szabadidőt eltölteni. Hogy a nyelvcsere az utóbbi negyven évben fokozottan a kisebbségek anyanyelvének elvesztésével jár együtt, az a gyakorlatban az egyes egyén társadalmi és politikai szocializációjának kérdése is. Ez viszont nemcsak a saját etnikai közösség identitástudatától függ, hanem attól is, hogy az adott társadalom hogy viszonyul az etnikai-kulturális sokszínűség kérdéséhez. Ebben a feszültséggel terhes kapcsolatban egyre jelentősebb a kultúrák sokszínűségének hagyománya az egyén és közösségek tájékozódása szempontjából, akik magukat újból etnikai alapon definiálhatják. Nyelvcsere és az anyanyelv (mely sokak számára már idegen nyelv) elvesztése jelzik ezt a feszült viszonyt; ezek átmeneti jelenségek, melyeket nem szabadna egy látszólag lezárt fejlődés eredményének tekinteni, különösen akkor nem, ha megpróbálunk a nyelvcsere és az anyanyelv elhagyása között különbséget tenni. Mindezen megfontolások alapján a következőket mondhatjuk: a jövőben megnő a jelentősége a saját, szubjektív, meggyőződésen alapuló önmeghatározásnak. Ebből a szempontból jelentősebbek és a realitásokhoz közelebb állnak (és így kezelhetőbbek is) a modern társadalomra jellemző egymásba menő átmenetek, mint az elhatárolódás és annak objektív jegyei: a származás és nyelv. Hiszen a nyelv feladásának folyamata is csak meggyőződéses alapon fordítható vissza. Térjünk vissza végül a korábbi kérdésfelvetésünkhöz, mely az etnikai alapon definiált lét értelmét kutatta, ami az adott keretek között az érintett közösségek többségére nézve - eltekintve az államnéptől - egyben kisebbségi létet is jelent. Ha a többség magát etnikai alapon definiálja, akkor a kisebbség számára sincs más megoldás - ha csak nem csatlakozik teljes egészében a többséghez. Ha viszont bizonyos fokú önállóságra és integritásra törekszik, és ezáltal saját identitását is meg akarja őrizni, úgy nem marad más hátra, mint hogy mindent ápoljon, ami identitásának erősítéséhez hozzájárulhat. A pluralizmus és egy modern, nyitott társadalom életképessége szempontjából az etnikai sokszínűség és fejlett identitástudattal rendelkező etnikai csoportok jelenléte, a kölcsönös gazdagodásnak egészen fontos forrását képezik és végül is a társadalom nemzetközi versenyképességét fokozzák.
