Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

előkészítve, újból folyamatban van... [az egyik vonakodó katonát -LI.] utasították, és különböző utasításokkal látták el, a fénykép beszerzése, 10 napi ellátás és Budapesten való ideiglenes elhelyezés céljából. A szökésben lévő lengyelek Budapesten a Kossuth Lajos utca és Vilmos császár úton nyernek elhelyezést, addig míg útbaindíttatnak. "

i9 Az előbbiekkel megegyezett a 13- sz. honvéd határvadász-zászlóalj portyázó századának jelentése, amelyben kiemelték, „...teljes bizonyossággal kitűnik az, hogy a budapesti lengyel konzulátus a Magyarországon internált és gyűjtőtáborokból szökött lengyel katonákat hamis névre szóló útlevelekkel ellátva Siriában lévő francia expedíciós hadseregbe küldik. A szökésekkel, a szökések lebonyolításával kapcsolatos információk egy részét a németek közvetlenül a - franciaországi harcok során fogságba esett - lengyel menekültektől szerezték.

11

A hadifoglyok (ez esetbenJózefBojek) kihallgatása során részletes adatok kerültek a német hatóságok tudomására. Bajek szerint a sárvári táborból 1940. április 25-én mintegy 60-70 katonai személy egy főhadnagy vezetésével került elszállításra. Az egység vasúton nyilvános vasúti kocsikban utazott el Magyarországról. A németek joggal feltételezték, hogy ilyen formában a magyar hatóságok tudta nélkül nem kerülhetett volna sor egy nagyobb katonacsoport utazásának lebonyolítására. A németek olyan információkhoz is hozzájutottak, amelyek azt bizonyították, hogy egyes magyarországi táborokban az internált lengyel katonák - az elutazás előtt - különféle kiképzést nyertek.

42 Az április 25-én elutazott csoport pontos útvonalára is fény derült. Magyarországról a csoport Jugoszlávián keresztül, Torino érintésével a délkelet-franciaországi Modane-ig vonaton, illetve a Vendé-i Bressuire városig hajón és vasúton utazott, ahol Stanislaw Maczek tábornok brigádjába lettek beosztva?

3 Az evakuációra felkészített katonák egy része franciául tanult, tanulmányozta Közép- és Nyugat-Európa térképét, azt az útvonalat, amelyet meg kellett tenni. (A táborokba a szükséges térképeket különböző segélybizottságok juttatták el.) A térképek táborokba kerülése miatt Barabás Emil altábornagy 1940. március 16-án táviratilag utasította a hadtestparancsnokságokat: „Eokozott figyelem fordítandó mindazon cselekményekre és eljárásokra, amely a tavasz beálltával újból tömeges szökések előkészítését célozná és eredményezné." Dembinski tábornok - látszatra lebecsülve a „térképügy" jelentőségét - ugyanakkor panaszt tett amiatt, hogy egyes táborokban, pl. Tápié)bicskén a táborparancsnok nem engedte kiosztani '^/.„ajándékba" kapott, Európát és Lengyelországot ábrázoló térképeket. A HM 21. osztálya szerint mindez azért volt, mert a budapesti lengyel konzulátus és egyéb lengyel (társadalmi) szervek által „...anyagilag és erkölcsileg támogatott és előkészített szökések oly arányokat öltöttek, hogy a francia területre távozott értékesebb lengyel katonaanyag száma már több ezerre (cca 6000 fő) rúg, és mely szökések miatt a német követség csaknem állandóan interveniál, semmi esetbe?! sein lehet megengedni, hogy eme szökések előkészítéséhez most már saját hatóságok engedélyével és hozzájárulásával térképek is kiadassanak az itt levő lengyel menekült katonák részére. '

ÁA A tavaszi hónapok egyik legnagyobb visszhangot kiváltó tömeges szökését a nagycenki cukorgyár épületeiben berendezett lengyel katonai gyűjtőtáborból hajtották végre. A cukorgyár répaáztató csatornáján keresztül 1940. április 4-én este több katonának sikerült a tábort elhagyni. A szökések hírére riadóztatták a nagycenki honvéd őrszázadot, a táborparancsnok, dr. Nemes Molnár Gyula ezredes, járőröket