Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

lengyel követség kérésére Stefan Dembinski brigádtábornokot

12 nevezték ki. A források szerint Dembinski tábornok katonai irodájának működési (és hatás)köre viszonylag széles volt. A HM 21. osztály vezetőjének, vagy az osztályhoz beosztott tiszt kíséretében a katonai táborokat egyenruhában rendszeresen megszemlélhette, a táborok lengyel parancsnokaival (rangidős tisztjeivel) levelezhetett, kéréseiket a HM 21. osztályának előterjeszthette. A táborok lengyel rangidőseivel személyes kapcsolatot tarthatott fenn, őket kihallgatásra budapesti katonai irodájába rendelhette. Rangra való tekintet nélkül javasolhatta a katonai internáltak más táborba vagy büntetőtáborba való áthelyezését. Dembinski tábornok a Magyarországon Internált Lengyel Hadsereg képviselője (Przedstawiciel Wojska Polskiego internowanego na terenie Królestwa Wçgier) címet viselte, ebből, s beosztásából, összeköttetéseiből adódóan a legnagyobb rálátással rendelkezett a katonai táborokban uralkodó viszonyokra. Az első illegális lengyel szerv Magyarországon katonai jellegű volt. Jan Korkozowicz ezredes memoárja szerint az Ekspozytura „ W", azaz a magyarországi lengyel katonai kirendeltség 1939. szeptember végén kezdte meg működését. Az Ekspozytura „W" munkájához Jan Emisarski-Pindelli budapesti lengyel katonai attasé Bernben kapta meg a megfelelő utasításokat. A kirendeltség munkájának megszervezésére hamarosan Budapestre érkezett Jan Mazurkiewicz ezredes, aki a katonai attasé helyetteseként konspirálta tevékenységét. Az Ekspozytura „W" tevékenységének tisztázása, a feladatok meghatározása érdekében Mazurkiewicz ezredes Párizsba utazott, ahol Wladyshaw Sikorski miniszterelnök és hadsereg-főparancsnok megbízta a katonai futárszolgálat megszervezésével. 1939 októberében már létrejött a kapcsolat Budapest-Angers között. Az Ekspozytura „W" egyik legfontosabb feladata az emigráns lengyel katonai vezetés és a hazai fegyveres ellenállás közötti kapcsolat fenntartása, az emisszáriusok „...a futárok és az általuk továbbított küldemények (posta, pénz, utasítások, mikrofilmek, sajtóanyag stb.) biztonságba helyezése, továbbjuttatásuk megszervezése volt." A tevékenység később újabb feladatkörökkel bővült. A kirendeltség másik igen fontos feladata a magyarországi táborokban lévő katonai és katonaköteles polgári személyek nyugatra, francia és angol területekre való juttatása volt. Ez utóbbiak megvalósítására az emigráns lengyel kormány hadügyminisztériumában Wlodzmierz Ludwik ezredes parancsnoksága alatt külön, önálló osztályt létesítettek. Az evakuáció megszervezése és lebonyolítása különös és fontos feladattá vált.

13 Az „Ewa"-akció fedőnevet viselő evakuációs munkálatok egyeztetésére 1939-ben Rómában a lengyel követségen értekezletet tartottak, az itt hozott határozatok értelmében a budapesti lengyel követség katonai attaséja, Jan Emisarski alezredes a Lengyel Konzulátus Váci utca 36. számú épületében speciális rendeltetésű irodát szervezett, amely Evakuációs Iroda néven vált közismertté. Az Evakuációs Iroda vezetői Adam Pudnicki vezérkari ezredes, majd rövidesen Adam Bogoria-Zakrzewski ezredes, fan Kornaus vezérkari alezredes, illetve Jan Keller vezérkari alezredes volt.

14 Az iroda munkájában tevékeny szerepet játszott a Dembinski tábornok által vezetett Katonai Képviselet, azaz a HM 21. osztály lengyel „alosztálya", politikai vonatkozásban pedig a Slawik vezette Polgári Bizottság. Az Ekspozytura „W" a futárszolgálat, Varsó-Budapest-Angers-Párizs közötti kapcsolat megszervezésével, az evakuáció lebonyolításával az akkori viszonyok figyelembevételével lényegében teljesítette feladatát. Az észak-európai hadműveletek alakulása, majd később Franciaország katonai veresége új helyzetet teremtett, így a magyarországi titkos katonai képviseletekre is új a korábbiaknál összetettebb