Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szántó László: Adalékok Kaposvár és a somogyi járási székhelyközségek társadalmának politikai arculatához, 1926

pontján lehetőségünk nyílott arra, hogy legalább egy részleges érvényű összehasonlítást végezzünk el Kaposvár és Nagykanizsa között, ugyanis amint erről korábban már említést tettünk (1. a 20. sz. jegyzetet! ), a zalai város rendőrkapitánya begyűjtötte a Pesti Napló és a Népszava példányonkénti vásárlóinak névsorát. A somogyi megyeszékhelyen a kereskedők és a magántisztviselők fizettek elő a legnagyobb számban erre a lapra, s ezzel egyharmad ill. egynegyed arányban részesedtek az összes megrendelésből. A nagykanizsai listán 137 vásárlót tüntettek fel, közülük 105 személynek megjelölték a foglalkozását, így megállapíthattuk, hogy 58-an kereskedők voltak, s csak messze utánuk következtek az iparosok, a második helyen 21 előfizetéssel. A zalai városéhoz kissé hasonló volt a somogyi járási székhelyeken verbuválódott olvasók foglalkozási megoszlása, mert ott is az iparosok alkották a lap második legnagyobb megrendelői csoportját. I la az elemzés másik szempontja felől közelítünk az azonosított előfizetők preferenciáinak eloszlásához, akkor az eddigiek alapján is nyilvánvaló, hogy még a három legnagyobb előfizetői csoport esetében sem érte el a liberális lap népszerűsége a másik két orgánumét, legalábbis a megyeszékhelyen. Ugyanakkor feltételezzük azt, hogy a többi foglalkozási rétegnél jóval mozgékonyabb kereskedők és iparosok közül maradhattak ki legtöbben a választói névjegyzékekből,

28 ennél fogva a nem azonosítható előfizetők jelentősebb hányada is ebből a körből kerülhetett ki. A Pesti Napló népszerűsége valószínűsíthetően nagyobb volt a kereskedők, de talán az iparosok és a magántisztviselők körében is, mint a Magyarság c. napilapé. A járási székhelyközségekben ennél egyértelműbb volt a liberális újság pozíciója, mert a kereskedők magasan az első helyen preferálták, míg a magántisztviselőknél a második legolvasottabb politikai hírlap volt. Az iparosok vonatkozásában a kaposvárihoz hasonló volt a helyzet. A megyeszékhely többi foglalkozási csoportjai nem különösebben kedvelték ezt az orgánumot, s pl. a legtöbb újságot járató tisztviselők köréből összesen 1 db előfizetőjét sikerült azonosítani, de a vasúti alkalmazottak közül is csak két megrendelőt tudtunk azonosítani. A járási székhelyek viszonylatában említésre érdemes még, hogy 5 jogász (kivétel nélkül ügyvéd) és 3 orvos járatta ezt a lapot, s így köreikben a harmadik legnépszerűbb volt a kb. 15 %-os részesedésével. Az eddigiek folyamán nem foglalkoztunk külön a mintaként kiválasztott két járási székhely, Barcs és Csurgó községek foglalkozási csoportjainak sajtópreferenciáival, ám mielőtt lezárnánk a három jelentős napilap előfizetési adataira támaszkodó vizsgálódásainkat, talán érdemes egy rövid kitekintés keretében bemutatni az említett települések újságolvasóinak viszonyulását a fenti politikai hírlapokhoz. A három lap olvasótáborának összetétele és az előfizetők preferenciáinak eloszlása is markánsan különböző volt a két járási székhelyen. A Pesti Hírlapra mindkét helyen a vasúti alkalmazottak fizettek elő a legnagyobb számban, viszont míg Barcson az iparosok, addig Csurgón a tisztviselők alkották a második számottevő előfizetői csoportot. A másik aspektusból szemlélve ugyanakkor érdekes, hogy a csurgói vasutasok által járatott 7 db országos napilapból 6 megrendelés jutott erre az újságra, Barcson viszont a 21-ből csak 7 db. KMagyarság c. orgánum esetében éles különbség mutatkozik a megrendelők foglalkozási megoszlásában, ugyanis míg Barcson minden nagyobb csoportban voltak előfizetői, addig Csurgón a viszonylag nagy számú tanítói-tanári réteghez tartozó olvasók járatták a lap összes példányainak háromnegyed részét. Az előbbi községgel kapcsolatosan figyelemre méltó az a tény is, hogy a kereskedők és a vasúti alkalmazottak