Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szili Ferenc: Kivándorlás Amerikába Délkelet-Dunántúlról 1904—1914. (Második rész)

A példát elsősorban azért idézzük, mert nem extrém esetről van szó, hanem az tükrözi a somogyi kistelepülések gondjait. A község 606 lakója mindössze 204 magyar holdat birtokolt. Az elmúlt évtizedekben erőn felüli terheket kellett vállalniuk. Miközben az adók - iskolaadó, katonabeszállásolási, legelő- és útadó - látványosan növekedtek, így újabb terheket is vállalniok kellett. A tűzoltószertár és a fogda építése 600 Ft költségkiadással járt. A község adóssága elérte az 1300-1400 Ft-ot, amelyet már részletekben is nehéz volt törleszteniök. A nehézségeket az is növelte, hogy a szegények eltartásáról is gondoskodni kellett azoknak, „akiknek legnagyobb része még a táplálóbb élelmiszereket is hónapokon keresztül nélkülözi."

2 A falu vezetőinek kollektív panasza, a kor egyik megrázó dokumentuma, a végső kétségbeesés jajkiáltása, amelyből az alábbiakban idézünk: „Szomorú állapotról tesz tanúságot azon körülmény, midőn egy község kénytelen szegénységét feltárni, s bevallani azt, hogy terheinek viselésére erőtlen, s e lehangoló vallomással lépnie hallgatósága elé, s feltárni az önlét fenntartásához szükséges erőt, végkimerültségben bevallani azon szomorú valót, hogy segély nélkül magában összedől."

2

^ E megrázó dokumentumból azt is megtudjuk, hogy már korábbiakban is a végső kétségbeesés sok családot arra késztetett, hogy idegen földön Szlavóniában keresse sorsa jobbrafordulását. A férfiak többsége csak a távolabbi vidékeken talált munkát, a családtól hetekig, néha hónapokig távol voltak, „az itthon maradottak elcsigázott állataikkal törik fösvényen termő csekély földjüket".

2 Ha a családfő megbetegedett, pénz hiányában orvoshoz nem fordulhatott és meghalt olyan betegségekben is, amelyek egyébként gyógyíthatóak voltak. Az ismétlődő természeti csapások - jégverés, árvíz, fagykár - az éves munkát pillanatok alatt tönkretették. A legnagyobb dologidőben - a nyári betakarításkor - kénytelenek voltak az urasági földeken munkát vállalni, miközben a saját termésük veszélybe került. Az állami segély iránti kérelem vajon meghallgatásra talált-e? Aligha hiszem, mivel hasonló kérvényeket tucatjával írtak, az alispáni hivatalban panaszfalat lehetett volna építeni belőlük. Közülük néhányat idézünk. A szentai kisbirtokos parasztok helyzetét a főispánnak írt főszolgabírói jelentésből ismerhetjük meg, amelyből kitűnik, hogy a község kérelmét támogatja, mivel a lakosság kevés földdel rendelkezik. „Eddig a lakosságnak" volt munkája és keresete az erdőkitermelésnél, de az megszűnt, s így félni lehet, hogy néhány év múlva megkezdődik a kivándorlás."

2 Festetics Tasziló a község lakóinak a bérleti kérelmét itt is elutasította arra hivatkozva, hogy az uradalmi földet hosszabb időre bérbe adta és azon nem kíván változtatni. Dél-Somogyban lévő Sztára község és Révfalu lakóinak a kérelme is tanulságos. Kérvényeikben ugyancsak a Földművelésügyi Minisztériumtól várták az igazságosztó ítéletet. „Legmélyebb alázattal alulírottak Sztára és Révfalu községek nevében az iránt esedezünk Nagyméltóságod előtt, miszerint kegyelmeskednénk magas pártfogása folytán, hogy a gróf Draskovich Iván úr Csalipusztai (Révfalu község) 1000 holdnyi hitbizományi birtoka Sztára és Révfalu községek részére megvásárolható legyen... Ma, amidőn lakosságunk elszaporodott, mindenféle drága, keresetünk nincs, megélni képtelenek vagyunk. A sanyarú és elviselhetetlen helyzet folytán községünkből a tömeges kivándorlás megkezdődött s attól tartani, hogy községünkből alig marad pár ember itthon; ha a kivándorlás így tart rövid időn belül csak a keresetképtelenek maradnak itthon, akiknek sorsa a koldusbot."

28