Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)
Nagyatád és közvetlen környéke, amely utóbb egy településsé olvadt össze, ekkor még társadalmi struktúrájában is őrzi a régi szerkezetet, a nagybirtokok által uralt falvakra jellemzően a települések magvának és a puszták népe zárt világának kettősségét. Az alábbiakban azt tesszük vizsgálatunk tárgyává, hogy milyen volt ezen a területen ekkor a mezőgazdaság? Miből élt a mezőgazdasági népesség? Volt-e ennek a területnek jellegzetessége? E kérdések megválaszolásához elsőként a terület művelési ágak szerinti megoszlását, annak időbeli változását kell áttekintenünk, melyet a 7. sz. táblázat tartalmaz. A határ művelési ágak szerinti megoszlása 1895 és 1914 között a legelő, s a „nagy határban" a szántóföld arányának megnövekedését mutatja. Ez a növekedés nagyrészt az erdőterület rovására történt. Ezen a területen is elkezdődött tehát az erdőirtás, ami a XIX. század végi Somogy megyének egyik gazdaságtörténeti jellegzetessége, hiszen - a vasútépítésekkel és a bányászat fellendülésével kapcsolatosan - nagyon megnőtt az igény elsősorban a keményfák iránt. Nagyatádon pedig a határban sok és értékes tölgyfa volt. Nagyatádon az erdő az eltelt 19 év folyamán 85, a másik három településben pedig 567 holddal csökkent, vagyis a határművelési ágak szerinti megoszlásának arányát tekintve: Nagyatádon 16%-ról 14%-ra, a másik három településben pedig 27%-ról 20%-ra csökkent az erdő részesedése a határ területéből. Itt azonban azt is meg kell említenünk, hogy Henészen a nagybirtokhoz tartozó erdők fogytak el elsősorban, ezek terjedelmének csökkenése az eredetinek egynegyedét (25%) tette ki, 7 ' vagyis ott az erdőket elsősorban a nagybirtokokon irtották. Az 1880-as években megszületett második erdőtörvény már különös figyelmet fordított a közösségek, elsősorban a falvak gazdaközösségeinek birtokában levő erdők megőrzésére. A földművelés módjáról keveset tudunk. A megye központi lapjának esetenként Nagyatádról is küldtek be jelentést a vetések helyzetéről, és ebből tudjuk, hogy a búza- és a rozsvetés „állása" képezte a gazdák gondjainak egyik tárgyát. A határban levő nagybirtokok közül csupán a kivadári uradalomról emlékezett meg a megyei monográfia. E birtok 65%-a volt szántóföldi művelés alatt a század első évtizedében, „...gazdasági és üzemrendszere többféle" - írta róla Ujváry uradalmi felügyelő. A birtokon uradalmi gazdálkodás folyt teljesen, haszonbérbe kiadott terület nem volt. Az uradalmi gazdálkodás egyik súlypontját az állattenyésztés képezte. Az uradalom erdeiben sok volt az értékes tölgyfa, ez volt az uralkodó fanem, - mint azt ez a beszámoló közli. Érdemes felfigyelni arra, hogy ebben az uradalomban a filoxéravész után szőlőműveléssel is foglalkozni kezdtek, elsősorban a kadarka és néhány csemegeszőlő-fajta termett a tőkéken. Nem tartozott a rosszul felszerelt uradalmak közé. Vízimalom őrölte a határban a gabonát és két cséplőgépgarnitúrája is volt az uradalomnak, ami akkor még felemlítendő ritkaságnak számított. A mezőgazdasági munkásokat az uradalom a környékről szerződtette, nyilvánvalóan a birtokukból megélni nem tudó szegényparasztok is jó munkaerő-tartalékot képeztek, de - mint láttuk - sok mezőgazdasági munkás is élt ebben a településben.
