Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)
felemelkedés lezárt útjai. Ezek okozták azután azt a jelenséget, amit ma a falu elproletarizálódásának folyamata kifejezéssel jellemezhetünk. Adataink szerint ez a folyamat Nagyatádon és környékén is lejátszódott. Vizsgáljuk meg, változott-e valamit ez a helyzet a századforduló után? Az 1911-ben készült gazdacímtár adatai 0 lényegtelen változásokat jeleznek csak ezen a területen. Nagyatád határában a nagybirtok ekkor Lelbach Keresztély tulajdonában volt, s mindössze 35 holddal kevesebb szerepel ekkor a nevén, mint amennyi Meiler Manó tulajdonában volt 1895-ben. (A szántó, a kert és a rét területe csökkent néhány holddal.) Változatlanul a nagybirtok uralja a határ 66%-át. Henészen és Kivadáron alig van változás a birtok terjedelmében, de Henész ekkor Mándy Sámuel baranyaszentlőrinci birtokos tulajdonában volt, míg Kivadár változatlanul Somssich-birtok. Ugyanakkor a Somssich család kezén volt Bodvicán 437 hold. Nagybirtok üzem foglalja el e bárom település határának 80%-át. Néhány évvel későbbi időpontból: 1914-ből származó földösszeírás szerint Nagyatádon 522 birtokívet fektettek fel, Bodvicán 135-öt, Henészen 76-ot. Ez pedig ugyanannyi „birtokot" jelentett! Vagyis a birtokok felaprózódási folyamata nem állt meg. Kivadár ugyanakkor változatlanul nagybirtok, egy birtokíven szerepel 509 földrészlettel. (Jellemző adatként említem, hogy Nagyatádon 4298, Bodvicán 1825, Henészen 1224 földrészletet tüntettek fel!) 71 A birtokszerkezet tehát Nagyatádon és környékén a Somogyra általában jellemző nagybirtoktúlsúlyt mutatja. A nagybirtok fojtogató gyűrűje elvágta a földhöz, a biztos megélhetéshez jutás útját, de ugyanakkor a mezőgazdasági népességen belül is ki kellett termelnie egy agrárproletár réteget. Ezt mutatja a 6. sz. táblázatunk, amely a mezőgazdasági népességen belül a népesség foglalkozási megoszlását tekinti át. Ezek az adatok világosan mutatják, hogy Nagyatád mezőgazdasági népessége erősen megoszlott. A birtokosok száma kisebb, mint a gazdasági cselédeké, ami arra mutat, hogy az uradalom tulajdonképpen szervezetileg is beleépül Nagyatád életébe annak ellenére, hogy a gazdasági cselédség „kültelken", uradalmi pusztán, vagy pusztákon lakott. Bodvicán a „kisbirtokosok" száma nagyobb, de már Henészen az uradalom mezőgazdasági „személyzete" alkotja a mezőgazdaságból élők zömét, Kivadáron pedig lényegében paraszti lakosság nincs is. A helységnévtárak adatai esetenként lehetővé teszik a puszták, a külterületi lakott helyek benépesültségének vizsgálatát, s ezeknek az adatoknak változása egyben a mezőgazdasági üzemek felépítettségébe is betekintést nyújt. 1900-ban pl. Nagyatád 3441 lakosa közül 409 fő (12%) 4 uradalmi majorban, 1 méhészházban, 1 malomházban és 1 téglagyárban élt. - Bodvica 585 lakosa közül 55-en (9%) laktak Barapusztán, Henész 802 főnyi lakójából 383 (47%) 3 puszta és 1 malom lakója volt. Ezek közül Simongátpuszta egy egész uradalom központja volt. Kivadár 497 lakójából 230 (46% ) 3 uradalmi majorban, ill. a páczodi malomlakban élt. 1913-ban a külterületeken lakók száma valamelyest csökkent. Nagyatád 3753 lakosából 342 (9%) lakott 4 majorban; Bodvica 658 lakójából 74 (10%) volt pusztai lakó; Henész 821 főnyi lakosságából 386 (tehát változatlanul 47%), s Kivadár 508 lakójából 216 (42%) volt 3-3 puszta lakója. Az ez évi helységnévtárban azonban csak a majorok és puszták lakosai szerepelnek külterületi lakosként, így nem lehetetlen, hogy a határokon kívül fekvő malmok, téglagyárak stb. lakói ismét a 13 év előtti külterületi lakott helyek lakossága elhelyezkedésének arányait mutatnák. 3
