Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)
birtokstruktúráról. A kép meglehetősen változatos. Kivadár - faluvá alakulása ellenére - tipikusan nagybirtokra jellemző szerkezetet mutat: egy gazdaság birtokolja az egész határt. (3688 kat. holdat. ) A birtok gr. Somssich Adolf tulajdonában volt. Henészen az 59 tulajdonos egyike Ypsilanti Ilona hercegné (Sina Simon lánya), aki a határ 2962 holdján (80%) gazdálkodott, Bodvicán pedig 95 tulajdonos között oszlott meg az 1338 holdas határ, amelyből 438 kat. hold (30%) volt gróf Somssich Ödön tulajdona, de további 228 hold (12%) községi közös tulajdonban volt, legelő- és erdőterületként 66 Henészen és Bodvicán tehát a paraszti gazdaságok átlagterjedelme még kevesebb volt, mint Nagyatádon (4,3 kat. hold). Ezekben a falvakban pedig a mezőgazdasággal foglalkozó népesség aránya igen nagy! Ha az előző időszak adatait nézzük, 1865-ben Nagyatádon 248 kisbirtokos volt, 1895-ben már a kisbirtokok száma 327-re nőtt. Bodvicán és Henészen 1865-ben 49, illetve 45 kisbirtok osztozott a határ 21, illetve 15%-án. 1895-ben e birtokok száma 95, illetve 58-ra nőtt! A birtokelaprózottság folyamata ezen a vidéken tehát nagyon előrehaladt! Nem alap nélkül írta tehát a Nagyatádi Hírlap 1906-ban, hogy a kivándorlók zömét a föld után vágyó mezőgazdasági munkás, illetve az eladósodott kisgazda alkotja." S miként jutottak el idáig? Ránk maradt a nagyatádi járás főszolgabírójának egy, az alispánnak készült, de fogalmazványban maradt jelentése, amelynek egyik pontja a nép elszegényedésének okairól ad képet 1875-ben. E települések elszegényedésének fő okát ő „a magyar paraszt aristokraticus természetéivel magyarázza. Amíg a birtok jobbágybirtok volt és nem volt szétdarabolható, addig a testvérek egy közös gazdaságban dolgoztak, a legidősebb testvér „atyai hatalma alatt". A törvény nem engedte őket szétválni. Ma - írja a főszolgabíró 1875-ben - ha 8-an örökölnek egy telket, akkor is megosztoznak és 8 külön háztartást vezetnek, s így egyik sem tud megélni. Szolgálni nem megy, mert ő földbirtokos. Egy kis mellékkeresettel segít magán: dohánycsempészéssel stb., „de azért ő mégis földbirtokos". így azután csekély vagyonát pár év alatt teljesen felemészti, és egész életére munkakerülő lesz. Ez az oka a nincstelenek elszaporodásának. 68 Nyilvánvalóan elfogult hangú ez a jelentés. Lehet, hogy volt egy ilyen népréteg is, de nyilván nem ez volt az általános. Néhány hold, vagy annál kevesebb földből nem lehetett még néhány hónapig sem „urizálni". Az előbb adatokkal is alátámasztott birtokfelaprózódás, amellett a rendkívül költséges úrbéri perek, birtokrendezések (ügyvédet, mérnököt, a bizottságok kiszállási díjait fizetni kellett!) súlyos teherként nehezedtek rájuk. Emellett igen magasak voltak adóterheik is. Gróf Széchenyi Imre, Somogy megye közgazdasági előadója 1886-ban a földművelés, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez beadott jelentésében Somogy megye parasztbirtokosaira nehezedő közterhekkel is foglalkozott. Az állami adók, a községi és megyei adók, a termesztményben követelt adók mennyiségét a megye különböző településeiben vizsgálta meg, külön tekintve át az egész, a fél, a negyed és a nyolcad telekkel rendelkező gazdák adóterheit. A munkájához csatolt részletes kimutatás adatai világossá teszik, hogy a „legszegényebbek aránylag legnagyobb mértékben vannak sújtva". S ezt az adózási rendszert még igazságtalanabbá teszi, hogy azok a felnőtt gyerekek, akik szüleikkel osztatlan vagyonban élnek, a hadmentességi adót az összvagyon alapján kötelesek fizetni, ami terheiket hallatlanul megnöveli. 69 E súlyos terhek okozták a falvak, a települések paraszti lakosságának elszegényedését, amelyhez még hozzájárult a birtokszerzés kilátástalansága, a
