Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)

esik tehát. Feltűnő, hogy a népesség száma kevesebb 1815-ben Nagyatádon, mint volt 1784-ben, az első népszámlálás idején. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben az iskola épületéről megállapították, hogy nagyon rozoga, de ekkor már két szoba volt benne, és az egyik csak az iskola céljait szolgálta. A másik a mester szobája volt. Konyha, istálló és 1/4 telek (belső) tartozott hozzá. Ezt a tanító kertként hasznosíthatta. Az iskolafenntartás - miként a megyében másutt is - a mezőváros lakosait terhelte, az építési anyagot viszont az uradalomnak, illetve a földesúrnak kellett adnia. A tanító volt egyben a település kántora is. Nóvák László 29 éves római katolikus vallású férfi töltötte be ekkor ezt a posztot. Tanítói képesítése nem volt, de - a jegyzőkönyv szerint - a tanításhoz kellő felkészültséggel rendelkezett. Úgy tűnik, nemcsak a nagyatádi gyerekeknek kellett volna látogatniuk ezt az iskolát, mert a tanító jövedelme között szerepel Kisatád, Bodvicza és Henész fa- és szénaszolgáltatása is. A tanulók száma ekkor Nagyatádon 80 fő volt (7-12 év közöttiek), de az iskolát csak 50-en látogatták. (Ekkor már tankötelesség volt!) Bodviczáról a 20 tanköteles gyerek egyáltalán nem járt iskolába, csak Simongátról jártak át öten.

13 Ha az előző adatainkat vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a közoktatás helyzete javult, hiszen a 1770-es években még csak 3 tanuló volt hajlandó vagy képes (?) elsajátítani az elemi tudnivalókat. Ugyancsak 1815-ből származik az a gazdaságtörténeti szempontból nagyon fontos információ, amely szerint a babócsai járásban fekvő Nagyatádon már egy esztendőben öt vásárt tartottak.

13/a Legközelebbi átfogó adatunk Nagyatádról 1828-ból származik. Ekkor Ludovicus Nagy - immáron egyházi forrásokra támaszkodva - jegyezte fel hazánk politikai, földrajzi és statisztikai adatait. „Nagyattád (Groß Attad, Welky Atád)" - ahogyan írja, mezőváros a Pdnya folyó partján, ahol a Szent Ferenc provinciának van rendháza. Római katolikus templom és egy zsinagóga áll falai között. 136 házat jegyzett fel, 999 róm. katolikus, 4 görögkeleti és 51 izraelita („héber") lakosa volt ekkor, vagyis 1066 lélek.

1

'' Az eltelt 40 esztendő alatt tehát a városka lakosainak száma nem nőtt, sőt apadt, de összetétele színesebb lett. A görögkeletiek mögött szerb kereskedőket kell sejtenünk, s a zsidók elsősorban árendátorok, bérlők, boltosok, kereskedők vagy iparosok lehettek. Ekkor már Nagyatádon más gyakorolta a földesúri jogokat. 1823-ban Csuzy Pál cs. és kir. kamarás zálogbirtoka lett egészen 1856-ig.

15 Ennek a földesúrnak neve szerepel Fényes Elek földrajzi munkájában is, amely az 1830-as évek végének állapotát rögzítette. Eszerint: Nagy-Atád magyar-horvát mezőváros a Riny

7

a vize mellett, 1246 kat., 23 réf., 164 zsidó lakossal. A ferenciek kolostora és „szentegyháza" áll itt, amelyben a plébániai szolgálatot a „szerzetes atyák" végzik. Zsinagóga, kastély és kert van területén. „Róna határa termékeny, legelője sok, marhavásárai nevezetesek."

16 Ennek az időszaknak fő jellemzői az úrbéri perek. Somogy megyében ezek nagy része már a reformkorban megindult, sőt, voltak olyan települések, amely már az urbárium bevezetése óta, 1767-től perben állottak földesuraikkal. Nagyatádon későn kezdődtek el a perek, vagy pedig elvesztek a korábbi peres iratok. Az első híradást, egy 1840 februárjában úriszéken lefolytatott pert, az uradalom kezdeményezte. Felelősségre vonta azokat a szerződéses zselléreit, akik szeszes italt „hoztak be" a maguk szükségére és kereskedés céljaira. A helytartó