Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Dóber Viktor: Ismeretlen adatok Pálóczi Horváth Ádámról, a tapsonyi felkelésről, valamint a bajomi-sárdi állapotokról Patyi Antal plébánossága alatt
ami tönkretette szervezetét. Ugyanakkor tény, hogy a püspöki levéltárban nem található semmiféle feljelentést tartalmazó bajomi irat, mint ahogy Komáromi Mihály ellen előfordult. Ez pedig azt jelenti, hogy emberi gyarlósága ellenére is nem lehetett rossz viszonya a hívekkel. Vállalt nem egyszer velük komaságot is, ami a bizalom jele mindkét részről. Együtt érzett az 1800. nov. 9-10-én történt bajomi szenvedőkkel. Láthattuk ezt a püspökségre írt levelében. Most azonban hátravan még egy levél, melyet valószínűleg ugyanahhoz a „Secretarius Uram Öcsémhez" intézett, akinek beszámolt a tapsonyi felkelőkről. Józsa Mihályról elmondtuk, hogy éppen 1798-tól volt püspöki szertartó, 1802-től pedig Zsolnai káptalani helynök titkára, s mivel 1806-ban halt meg fiatalon, így két évvel előtte, 1804-ben, Patyi levelének megírásakor még élt és szolgálatban is volt. 93 Patyi A. nem volt törtető, rangvágyó pap, hanem felettesei bízták meg a csökölyi kerület esperesi tisztével 1795-ben, mikor Ebergényi József távozott Csökölyből, s 1805-ig e tiszt viselője is volt. A most következő levélből egyrészt megtudjuk, milyen esperesi gondjai voltak éppen 1804 táján, de azt is, hogy a bajomi földesurak mennyire közönyösek az ő sorsa iránt, és a tönkremenés előtt álló paplak megjavítását nem segítik elő. Úgy sejtem, ez a levél eléggé alátámasztja sejtésünket, hogy Bajomban olyan környezet volt, mely egyre elkeseredettebbé tette, az egészségtelen lakás pedig főleg nem adott neki igazi otthont. Lehet, hogy az italozásra is az úri társaság vitte rá, amikor pedig magára maradt, alig várták, hogy elkerüljön tőlük. Ezek után lássuk magát a levelet: „Bizodalmas Tdő Secretarius Uram Ötsém! 94 Minthogy Prérer Ő Nagyságának számtartója azzal biztatott, hogy nemsokára, most tavasszal fog jönni az Uraság, én is arra várakozván hallasztottam feleletemet azon praetensiok 9 ^ eránt mellyeket Sz. Benedeki Pahi Boldizsár 96 megholt Plébánoson követel, hogy tudniillik a plébánia házat, hozzátartozó épületeket kertet fundusokat el pusztította, 9 kevántam volna Ő Nagyságával beszélni, hogy megismertethettem volna a Tiszt egyenetlen 98 híradását és meg győzhettem volna, hogy illy kívánságok által inkább a Plebánusokat kik különben oda menni kívánnának is el idegeníti. De mivel a várakozás már hosszú a Felelet is igen megkésnék Generális Vicarius Ur ő Nagyságának 99 irtam rövideden felölle hogy tudni illik azt a megholt el nem pusztétotta ami ugy se jó volt, mingyárt hogy Sz. Benedekre ment másik esztendőben T. Ordinarius V. Ispány Urnák adott Instantiájában arról panaszkodott, hogy pajtája ésfészerje le dült. Commissiót 101 is nyert hogy a szükséges fák meg vágattassanak és meg hordassanak ezek meg is lettek, de hogy az Uraság tisztje fel nem állíttatta hiába a plébánia Udvaron elrothattak a fák tavai a régiség miat(!) és igazéttatlanság miatt az lstcüloja is le omlott honnét az ősz véggel kéntelenéttetett marháit eladni. A kertye(!) udvara talán tiz esztendőiül fogva sem volt újra bé fedetve vagy meg széllelve, 102 biz a karók végei el rohadnak és ha tetejek meg nem fonatnak, le düledeznek s ez történt tehát a régi gondviseletlen kertel(l), ki vigyázhottf!), ha kidőlt karókat el hordják a lakosok midőn halva feküdt is 103 enm ahány polgárt meg veretett a számtartó kik a palánkokat széllel horták. 10 " 1 Minek utánna Póki Szt. Benedekre ment, 10 * 5 a lakó házat meg fedték és egy kamarát szobává csináltak most is ugy vannak. 106 Ezekből ki lehet hozni miképp állhat az meg Omnia in aditu suo in statu perfecto repent." 10 Eddig tart az esperesi beszámoló a szentbenedeki helyzetről, majd egyéni dolgaira tér rá:
