Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Dóber Viktor: Ismeretlen adatok Pálóczi Horváth Ádámról, a tapsonyi felkelésről, valamint a bajomi-sárdi állapotokról Patyi Antal plébánossága alatt

kiejtése miatt a származást akarja jelezni e ragadványnév, míg a Kiss vezetéknév a kistermetű ember jelzője lehet. E töredék is csak keveset tartalmaz! nr. 11. 1803. Cédulák 1803-ból. Ezek a legnagyobb számú töredékek. Aug. 31-én cigány nevek: Kalányos Péter, Balogh János, Orsós Katalin, mesztegnyői „Valachi Zing." -vagyis oláh cigányok... nr. 12. 1804. Itt is szétszórt cédulákat gyűjtöttem össze 1804-ből. Ezen év febr. 12-én kelt egy cédula a bajomi prédikátortól, Vincze Mihálytól, aki igazolja, hogy a jelzett napon megkeresztelte Tapsonyi János és Horváth Katalin leánykáját, Katalint. A keresztszülők nevét nem közli. Bizonyára vegyes vallású szülőkről van szó, ahol tagjai reformátusok voltak. Ugyancsak ez év febr. 26-án egy bajomi cigánynőt temettek 75 éves korában. Érdekes a neve: Duduma, másként Krompács Farkasné Háncsa Marianna. Márc. 9-én meg férje halt meg: Horváth másként Krumpács Farkas néven, 104 éves korában. nr. 13. 1805. Csupán két adatot tartalmaz e töredék: egy halottit és egy keresztelésit. nr. 14. Évszám nélkül való töredékek, anyakönyvi adatok szerepelnek itt, kb. 1792-1805 közti időből. Sörnyei kereszteltek is akadnak. Egy kutasi megkeresztelését bizonyos P. Gáli Longinus jelzi. Egyik cédulán a vrácsiki Péterfai család másik nevét látjuk: Ördög néven is hívták őket, amint korábban is már hallottuk a töredékek közt. Ugyanezen a cédulán: Dex Pál sörnyei özvegy bognár, Gál Kati „Vrátsiki szakátsné Leány a Berzsenyi István urnái" - tehát ez a cédula esketési adatokra lett volna szánva, de soha nem került be az anyakönyvbe se ez, se társai... 3- Sárd és Vrácsik külön anyakönyve (1788-1839) Patyi Antal 1787 derekán jött ide, a bajomi plébániára, és már 1788-ban külön kötetet szán a sárdi és vrácsiki adatoknak az anyakönyvezésben. Miközben lehangolt bennünket a bajomi, kaki és sörnyei anyakönyvezések szomorú állapota Patyi idejében, némi örömmel láthatjuk, hogy 1788-tól milyen szépen vezetik a sárdi helyi káplánok, szerzetes atyák az anyakönyvet. Igaz, itt is meg kell torpannunk 1792 júniusában, mert megszűnnek még itt is az adatközlések és rögtön utána már csak 1805-ből való adatok vannak, amely jelzi Patyi végleges távozását. Számunkra azonban ez a kötet azért értékes, mert szinte Bajomtól elkülönítve, mint egy kis önálló plébániát tekinthetjük a sárdi és vrácsiki hívek közösségét a ferencesek vezetésével és Somssich úrék oltalmazásával.