Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Dóber Viktor: Ismeretlen adatok Pálóczi Horváth Ádámról, a tapsonyi felkelésről, valamint a bajomi-sárdi állapotokról Patyi Antal plébánossága alatt
osztályrészül: Gazdag Mihálynak. 84 Németh Ádám a veszprémi Aggpapok házában halt meg 1802. jún. 22-én 60 éves korában. 1793-ban tehát 51 éves volt még 8 '' Nem tudjuk, miért ő keresztelte a sárdi gyermeket: rokonságban volt-e a családdal vagy egyszerűen kisegítőbe jött. A bajomi plébános is elég gyakran keresztel sárdi gyermekeket - ilyenkor bizonyára nem volt Sárdon ferences atya. Nagy esemény volt viszont 1793. máj. 22-én Somssichék háziorvosának, Gebhard Jakabnak katolizálása és ünnepélyes felnőtt-keresztsége: Somssich József (Antal fia) és neje, Ürményi Mária voltak a keresztszülők a kedves orvos mellett. A keresztelést a ferences Szabó Porfiriusz végezte. 1793 júniusában Bajomban Paulik János nevű pap keresztel, egy másik esetben - végszükségben pedig - a bajomi bábaasszony, júliusban viszont Szeráf atyával találkozunk. Amennyiben Paulik Jánosnak volt egy másik neve, Ferenc is, akkor Pfeiffer róla írja: az 1754-ben alapított somogyfajszi plébánia papjairól van szó, aki Pozsony megyében született 176l-ben, káplán volt Göllén, Mernyén, majd éppen 1792. nov. 9-től Fajszon. Innét került Somogyszobra 1803-ban és fülbaja miatt innét nyugdíjba 1831-ben. Hat év múlva, 1837-ben halt meg Veszprémben. 86 Ugyanezen év aug. l-jén ismét a sárdi ludimagister, Berki József keresztel szükségben. A többi 11 esetben felváltva a plébános és P. Porfiriusz keresztel. 1793. okt. 8-án viszont mint édesapa saját gyermekét hozza a sárdi iskolamester. Itt tudjuk meg, hogy feleségét Burdohány Annának nevezik. A Burdohány név iskolamesteri famíliát bizonyít. A bajomi és sárdi anyakönyvekben többször is szerepel e család. Berkesek lánykája nem véletlenül lett Teréz a keresztségben: a keresztszülők ugyanis: Somssich Miklós „herulus", azaz úrfi, tehát még kiskorú!, és Somssich Teréz kisasszony. Ez a Miklós lesz az 1800-as évek első leiének nagy birtokszerző földesura, de a megyei közéletben is neves ember. Őt verték össze a rablók sörnyei kúriájában 1863-ban. 8 Mivel 1784-ben született, így 1793-ban a kereszteléskor csupán 9 éves volt. Úgy látszik, ez nem volt akadálya, hogy keresztapa lehessen... Nov. 4-én meg a bajomi „Magister", Szálai János (neje Lukács Julianna) Imre fiát kereszteli a plébános. 1794. jan. 6-ával megszűnik a keresztelési rovat és csak 1797-ben találunk újra adatokat, de nem itt, hanem egy másik részben. Ami pedig a halotti adatokat illeti, 1793 áprilisától december végéig tart csupán a cédulázás, tehát ez még kevesebb időt ölel fel, mint a keresztelési. Ráadásul hiányos minden oldal. Aligha hihető ugyanis, hogy a valóságban is csak ez a 4-5, sőt olykor csupán 1 haláleset lett volna, mint amennyit Patyi feljegyzései megőriztek Bajomban és Sárdon (pl. májusban Sárdon még egyetlen halottról sincs hír). Jún., júl. hónapok üresek, aug.-ban 3 bajomi, 4 sárdi és 2 vrácsiki található, de a szept., okt., nov. hónapokban is csak l-l nevet találunk. Végül a december: itt is csak 3 bajomi, 1 sárdi és 1 vrácsiki nevet tartalmaz, pedig bizonyára ennek többszöröse volt. Az 1794 januári feljegyzés is csupán 1 kaki, 1 korpádi, 2 bajomi és 1 vrácsiki halottra vonatkozik. Februárt csupán el akarta kezdeni, de az első vrácsiki adatnál is csupán a halott egy kissé furcsa, sőt nevetséges vezetéknevét jegyezte fel: „Dutzifaros". Ez egy találó ragadványnév lehetett, s bár nem derül ki, hogy nő vagy férfi volt-e, mivel keresztnév nincs, de bizonyára a tájszólás szerint a nők hátsófélét kell ezen érteni. Az akkori írásmódban a tz-vel fejezték ki a c-t. Ma tehát „ducifaros"-nak írnánk e szót. Bármennyire is sajnáljuk, 1795-96-ból nem maradt fenn semmi anyakönyvi feljegyzés, tehát még cédulákon sem! így rögtön 1797-re térhetünk.
