Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Beöthy György: Szempontok Somogy X. századi történetének vizsgálatához
ragadozó madara, amilyen a török Kartal-sas tormájában Kurszánnak is jutott. A kettős fejedelemség tényleges megléte a honfoglalás előtti magyarságnál Bölcs Leó követeitől ismert. 111 Azért hangoztatták tehát 94<S-ban Bizáncban, hogy Árpád óta csak egyeduralkodó fejedelmük van a magyaroknak, „mert - amint Györffy írja - Fajszék el akarták érni azi az uralkodói státust, amivel e bolgár uralkodók már rendelkeztek, s ami Konstantin szerint minden barbár nép cMiaja volt: a bizánci hercegnővel való házasság."' 11 Györffy és X. század első felében a tendenciózusan hangoztatott félszázados konszolidációt megkérdőjelezve belharcokat tételez fel a kettős fejedelemség felújítására, aminek nyoma Tétény neve 116 Kurszán Duna partszakaszán. A név uralkodóházbeli herceget jelent és Szabolcs csak Árpád dunai partszakaszát örökölte. így értelmezi Györffy Konstantin adatát, hogy a magyarok fejedelmeihez nem fejedelméhez - milyen pecséttel szoktak Bizáncból levelet küldeni. 117 Ezt így kommentálja: „A magyar régmúltat kezdetlegesnek ábrázoló történészek, akik a nomád viszonyok kellő ismerete híján a forrásokból jobbára a negatívumokat látták meg, e sorokból törzsfői anarchiát olvastak ki. Nézetem szerint itt arról lehet szó, hogy Árpád egyeduralma után egy időre felülkerekedett a régi uralmi rend: a kündü és Gyula kettőssége, ami mellett a kabarok és székelyek fölötti vezérség is számításba jöhetett." 158 Igaz, Konstantin ugyanott azt is írja, hogy a magyar törzsek nem engedelmeskednek fejedelmeiknek, de ezen a helyen úgy vonhatjuk le a következtetést, hogy ilyen előzmények után Fájsz személye lehetett alkalmas Árpád egyeduralmának visszaállítására és a különálló kündü méltóság feleslegessé tételére, elismerésének megvonására, mert Fájsz ereiben anyai ágon Kurszán vére folyt. Dinasztikus házasságra tartott igényt és Duna menti szállásai is főleg Kurszán partszakaszán vannak a Szigetköztől Tolnáig. 948-ban csak Fajszról írják Bizáncban az Árpád-házi hercegek közül, hogy fejedelemséget viselt, 119 a magyar fejedelemség átalakult Fájsz idején. A Gyula cím 942 és 948 között az erdélyi részek urára, Töhötöm fia Harkára szállt, de Györffy úgy véli, hogy herceg korában Fájsz még lehetett az arab forrásban 942-ből első vezérként említett Gyula, mivel Konstantin szerint más Árpád-házi herceg nem lett fejedelem, hacsak Leventéhez hasonlóan el nem hallgatták, mint szerintünk Solt fejedelemségét is. Mi inkább Solt nevét gyaníthatjuk az arab forrás Gyulája mögött, Fájsz még háttérben állhatott, és Konstantin császár 948-ban csak azért említi kifejezetten hajsz fejedelemségét, mert „nüni", azaz „most", az elbeszélő idejében fejedelem. Ugyanakkor azért is írhat homályosan Fájsz Árpád-házi elődeiről, mert ezeket Fájsz feledtetni kívánta, mivel puccsszerűen került trónra, és ez illeti is a 904-ben Árpád által félreállított kende leszármazottjához. Györffy a krónikák Árpád-Szabolcs-Gyula-Kund vezérnévsorában kronológiai rendet vél látni 1 1 az arab forrás harmadik generációs Gyula adatának odaillő volta miatt és Kund alakjának idesorolásából arra következtet, hogy Fájsz a kündü címet vette volna fel, hiszen Fájsz apja, Juta veszprémi szállásánál Kendbocsár - kendéi pohárnok helynevet találunk, valamint Kendszöllős - kendéi vincellér - 3 helynevet Lu 11a mellett. Ez azonban egyrészt többet jelent, másrészt kevesebbet, vagyis Juta - és unokaöccse Lehel - családjának kündü rokonságát jelzi közvetlenül, míg Fájsz mint apai ágon Árpád-házi leszármazott aligha vehette fel a kündü címet, bár igaz, hogy nem használja többé az Árpád-leszármazottak Gyula címét sem, és Konstantin „magas archónnak", nagyúrnak címezi. Györffy új megfigyelése helyes, hogy a kék-kend népelemek telepítése udvartartás céljaira aX. század első felében folyt. 164 A 942-es évi arab forrást értelmezve arra következtetett, 161 hogy a Fajsz-puccs 942 és
