Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

hozta magával, és tette meg a tüzérség parancsnokává. Az ezredes-strázsamester pillanatnyilag 40 lóval rendelkezik, és ezeknek a kétharmadát az úgynevezett „törökerdőben" tartja védett helyen, egyharmadát pedig az ostromzár biztosítására használja fel. A vár parancsnoklásával megbízott török basa mellett két janicsár aga is parancsnokol, mindegyikhez 6-6 janicsár és altiszt van beosztva. Ezek képezik a vár védelmével megbízott katonaság tisztikarát, és kémeink tanúsága szerint ezek a tőtisztek dalmát származásúak, és csak tolmácsok útján érintkeznek a legfőbb parancsnokkal, a janicsár Aga-pasával. A város és avar átadásával kapcsolatos tárgyalásokra a mi tábornok (Generel) urunk lovaskísérettel érkezett, hasonlóan az öreg török Agához, és jó távolságra megálltak egymástól és vártak. Valószínűleg mindketten arra vártak, hogy melyik szálljon le előbb a lováról. Generálisunk megsuhogtatta ostorát és közelebb lépett lovával az öreg Agához, és ott megállt, éreztetni akarván az Agával, hogy ő a Császár Őfelség nevében van jelen, és kíván a vár átadásáról alkudozni. Többszöri felszólítás (protestation) után a pasa lóról szállott, és megindultak egymás felé. Az Agán a legdíszesebb öltözet volt, mivel ő most az Ottoman birodalmat képviselte. Mindkét részről tolmácsok kísérték a két vezért. Mindkét vezér szépművű ezüstből készült ajándékot nyújtottak át egymásnak. A török Aga által átnyújtott ezüst edényben, tálban, török csemegék halmaza volt, amelyet a mi vezérünk megkóstolt és megdicsért, és az általa előkészített ezüst edényt, amely egy kehelyhez volt hasonló, hímzett terítőn - párnán nyújtotta át. Látszólag a török Aga-pasa, tetszéssel szendéké meg. Az ilyetén való üdvözlési szertartás megtörténte után, mind a mi. mind a törökök részéről más főtisztek is megközelítették a tárgyalásra kijelölt helyet. A mi részünkről a lengyel nemzetiségű Wizezki(y) 11 főtiszttel, a törökök részéről két janicsár aga, akinek kíséretében 32 janicsár tiszt és néhány katona tartózkodott. A vita arról szólt, hogy miképpen történjék meg Kanizsa várának átadása Császár Őfelsége részére, és a mieink mennyi időt engedélyeznek a várból és a városból való eltávozásra. A legtöbb alkudozás a foglyok kicserélése körül folyt, és azon a fenntebb már említett német katonák és hajdúk körül, akiket a törökök ejtettek foglyul; és azoknak az átengedése fejében nemcsak fogságba esett törökök átengedését kérték, hanem jelentős anyagi javak, élelmiszer és pénz átadását is. A mi tábornok Urunk gróf Bottiani vonakodott ennek a feltételnek a teljesítésétől és rámutatott felállított ütegeinkre, amelyek nyomós okul szolgáltak a vár bevételének sikeres biztosítására. A török agák ezzel szemben a heh fekvésének kedvezőségére mutattak rá, amely nekik biztosítja a védekezés előnyét. A tárgyalások elhúzódtak a déli órákig, anélkül, hogy valami eredményt elértek volna. Mindkét fél nagyon óvatosan tárgyalt és semmi olyan ígéretet nem tett, amely valami megállapodásra vezetett volna. Sokszor hangoztatták a törökök, hogy inkább meghalnak, mintsem megfelelő feltételek biztosítása nélkül, amelyet Bottiani követelt, átengedjék a várat. Miután ily módon megszakadtak a tárgyalások, mindkét fél lóra szállt és visszaügettek táboraikba. A törökök szidalmazták a keresztényeket, a keresztények szidalmazták a töröké)ket. Mindkét fél óvakodott és nem akarta kiszolgáltatni magát kétes feltételek elfogadásával. (Egykorú hitelesített másolat) Bécs HHStA. Turcica. Karton 156.98-102. folio. (Ford. P. B.)