Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

Részletes jelentés a kanizsai vár állapotáról, a blokádba zárt város belső viszonyairól, Batthyány Ádám és a várvédő pasa tárgyalásairól a kapitulációért AZ, AKI A TUDÓSÍTÁST MEGÍRTA

1 ez év első negyedében Kanizsa várát körülzáró csapat közelében volt, és részt vett a vár átadásának körmönfont alkudozásaiban és később magának a várnak a törökök részéről történt átadásában is tevékenyen közreműködött, és ezért személyesen tud mindenről, ami ott történt. Az ide Kanizsa közelében fekvő helységben lakott egy szőlőhegyen,

2 amelyet a portyázó törökök egészen elpusztították ugyan, de itt-ott még lakható házak voltak. Ez a Szentmiklósnak nevezett helység körülbelül 2 mérföldre van magától a vártól. A helység környékét sűrű erdő borítja és onnan elég jó és használható utak vezetnek Kanizsa váráig. Ezt az utat gróf Badioani* tábornok seregei állandó figyelemmel kísérik, mert az a mieink tábora, amelynek a feladata, hogy a várat körülzárva blokád alatt tartsa; az utánpótlást ezeken az utakon keresztül kapja. A blokádnak vannak gyenge pontjai is, különösen azok, ahol az erdőségekbe szőlő- és gyümölcskertek húzódnak az utak mentén, amelyeket a portyázó ellenség szívesen megrohan, hogy zsákmányoljon. Az utánpótlási vonaltól jobb kézre állomásoznak a komáromi és győri ezredek, és itt ütöttek sátort azok a népek is, amelyek kereskedéssel és csereberéléssel foglalkoznak. Ebben a csereberélésben elöljárnak a lovasok, akik különösen szívesen keresik fel az erdőség felső részén fekvő szőlő- és gyümölcskertek kereskedők lakta sátrait, ahol tetszésük szerint válogathatnak, és sokszor fizetség nélkül onnan hirtelen ellovagolhatnak. Mindez így ment egészen a fent említett hónap 9-éig, ez a nap csütörtökre esett, amikor Badioani vezérlő tábornok kiadta a parancsot a vár megostromlására. A parancs megadása dobpergéssel történt, és azonkívül nagy zajongással és kiáltozással is, hogy az ellenség megriadjon attól, hogy új seregek érkeztek. Maga a vár körül van egy 32 ölnyi széles és 2 és fél méter mély árok, amely mögött fából készült erős kapuk épültek, ezeken a kapukon át közlekednek a városlakók, ha városból vagy a várból ki akarnak menni. A körülzárt, és a blokád alá helyezett várnak ezeket a kapuit a mieink állandóan szemügyre veszik és lehetőség szerint megakadályozzák a kapukon keresztül a várbeliek távozását. Különösen az esti és éjjeli órákban történik ez a kísérletezés, és ilyenkor az árkokon keresztül fektetnek egy vagy több hosszú és elég széles deszkát, hogy így az árkokon keresztül jussanak. A mieink ha észreveszik ezt, a deszkapallókat szétrombolják és így igyekeznek a városból való kijárást és bejárást megakadályozni. Nemegyszer a deszkák egyik végét felrobbantják, és így teljesen használhatatlanná teszik. A várbeli ellenség erősen védi ezeket a kapukat, amelyeket már 1656-ban, Kanizsa elfoglalása

3 idején az ellenség megépített, mivel Kanizsa várát fontos előretolt bástyának szánták. Magát a várost körülfogó, földből készült erődítmény két részből áll, az egyik rész 580 a másik rész 584 m hosszúságú. Az így földből készült palánkot erős fadorongokkal erősítették meg, és a törökök föld alatti üregeket - úgynevezett kazamatákat (Calmatu) - is építettek alájuk, amelyek néhány ölnyiek, és azt a célt szolgálják, hogyha az ellenség betör, akkor a kazamatákban tárolt összes lőport felgyújtják és a betört ellenséget ezáltal megsemmisítik.