Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Beöthy György: Szempontok Somogy X. századi történetének vizsgálatához

is nevet adott. Koppány maga herceghez illően Baranya és a Koppány—Kapós vízvidék között a Duna mentén nomadizált, sőt talán akár a Kisalföldig, de mellékvizek mentére is visszaszorulhatott. Tar Zerind, majd Koppány hercegi programja Somogyban nyilvánvalóan az előzményekből vezethető le. Körültekintően - Fájsz fejedelemségét Konstantin adatából ismerve - a szeniorátusi rend megsértését kronológiai számításokból, a körülményeket helynevek és a topográfia értékeléséből látva következtetések, áttekintés alapján van okunk feltételezni azt, amit Koppány jól ismert fellépése megerősít, hogy Koppány előtt már Tar Zerind is a szeniorátusi öröklési rend elleni akciót képviselő Fájsz helyébe került Somogyba, akinek leszármazottai és férfi rokonai ellen saját szeniorátusi jogának biztosítására léphetett fel. Ennek tulajdoníthatjuk Juta és Fájsz szállásainak betelepítetlenül maradását. Tar Zerind és Koppány már Szent István előtt elvégezhette a radikális rendteremtést, noha Fájsz hagyományát - így bizonyára mitikus kürtös vezéri funkcióját is - ugródeszkának használta fel a Fájsz által teremtett bázisban saját uralomratörésük érdekében. Bizonyos megvilágításba helyezi Fájsz közvetlen emlékének és leszármazottainak meg nem tűrt sorsát az, hogy Juta ágának - talán az Osli nemzetségen kívül - nem maradt ismert főúri nemzetsége, míg Üllő ágának maradt, bár szintén a hercegi leszármazást eltagadó gesta-hagyománnyal összeegyeztethető szerény viszonyok között, a Zoárd és Kadicsa nemzetség, illetve a Sártvány-Vecse nemzetség. Sőt Zoltának is valószínűleg maradt, a Vata nemzetség, amelynek körében a Csolt név ismétlődik. Megjegyzendő, hogy szélesebb körű genealógiai tapasztalattal Magyarországon nem a családok bizánciszláv szellemű kiirtásával, hanem csak elűzésével kell számolnunk kritikus helyzetek felmerülése esetében, ami jobb esetben rokonoknál való meghúzódást jelentett a származás érvényesíthetetlenségével. Ez kihatásaiban ilyen viszonyok között egyértelmű volt azzal, hogy a leszármazottakat szolgasorba taszították. Udi >ari hü utak iselés és közreműködés a kürtös i >ezérség eredete körül A Bő nemzetség X—XI. századi szerepe Somogyban - a Lehel-kürt őre Mindazt látva, ami felvethető, kiindulási alapnak kevés a Bő nemzetségi központban és Somogyvárnál végzett ásatások eredménye - impozáns XI-XII. századi nemzetségi monostor és ispáni központ feltárása - Somogy X. századi történetének rekonstruálására. Maguk az ásatási eredmények alapvetők, de értékelésük tágabb körű helynévi összefüggések, vízrajzi topográfiai, történeti forrásokból biztosan ismert nevek, és az ismeretlen X. században is bizonyosnak vehető általános felismerések alapján lehetséges. Az ókori romok közelében, aktuális úthálózat ismeretében felismert helymegválasztás csak egy része az. értékelésnek. Az ásató régész munkahipotézisnek tekinthető szemlélete azon alapszik, hogy a Bő nemzetség Koppány lázadása után is megtartotta birtokait. Ennek magyarázata azonban nem Somogyban, hanem Heves megyében keresendő Sarudnál, és korántsem maradt meg minden birtok. A Bő nemzetség Sarolt körüli Heves megyei udvari szolgálatára való tekintettel Sarolt személyének tulajdonítható a kímélet. Még az első egri püspök, Szent Bőd, Szent Gellért vértanútársa is a Sarud melletti Szárazbő pusztáról eredhet, ahol Szabó János Győző végzett ásatásokat

11 és fontos kezdeti megfigyeléseket tett a környező helyneveket látva. Elsősorban a közeli Átány nevéből nemzetségfői központnak minősíti az ásatott helyet, és még arra is gondol, hogy Heves vára is ettől függött. Heves várának a nevét - Krakkó - még őrzi Heves egy városrésze, tehát