Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szántó László: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek történeti forrásai
bizonytalanságot a kormánynak a forradalmi bizottságokra vonatkozó határozata szüntette meg.18 A-helyi testületek számára előírták, hogy.első üléseiken vitassák meg az októberi eseményeket és a november 4-e után kialakult helyzetet, különös tekintettel a közbiztonság és a közellátás állapotára. A fennmaradt jegyzőkönyveket áttanulmányozva meglehetősen vegyes képet rajzolhatunk fel azok információs értékéről. Az 1956 novemberi és decemberi keltezésű iratok egy részében csak nagyon vázlatosan rögzítették a lefolytatott vitát. A terjedelmesebb jegyzőkönyvek bizonyos hányada nagyon értékes forrásként használható, míg a skála ellenkező végpontján helyezhetők el azok az iratok, amelyek már a kezdődő hamisítások jegyében tükrözik a helyi történéseket. A megyei és a városi tanács végrehajtó bizottságainak ekkori jegyzőkönyvei a képzeletbeli skála köztes pontjain foglalhatnának helyet attól függően, hogy novemberi vagy decemberi keltezésűek-e. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a későbbi iratok tanúsága szerint a tanácsok egy jelentős hányadánál nem is tudtak még összehívni testületi üléseket a jelzett időszakban. Az 1957-es év első üléseinek jegyzőkönyvei alapján megállapítható, hogy ismételten (vagy néhány esetben először) megtárgyalták a helyi eseményeket. Az időközben kibontakoztatott „ellenforradalmi felkelés” címkéjű propaganda nem volt hatástalan. A tanács- és vb-üléseken többnyire ennek szellemében foglalkoztak a helyi eseményekkel. A helyi szerveket erre ösztökélte az Elnöki Tanács 1957/1-1. sz. határozatának és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Nyilatkozatának19 kötelező megtárgyalása is, amelyek konkrétan meghatározták a felsőbb elvárásokat. Az ekkori jegyzőkönyveket, mint történeti forrásokat ismertetve megállapítható, hogy az egészen részletes községi beszámolók mellett számos olyan irat is található, amelyben egyszerűen csak rögzítették azt a tényt, hogy a testület megvitatta a szóban forgó témát. Tipikusnak tekinthető az az eset, hogy a jegyzőkönyvekben vázlatos ismertetést adtak az októberi eseményekről és azok szereplőiről a központi elvárások szellemében. Ez a megállapításunk kifejezetten érvényes a megyei, városi és járási tanácsok jegyzőkönyveire, de több olyan községi dokumentum fellelhető, amelyek nem sorolhatók be ebbe a kategóriába. A személyi kérdéseket megtárgyaló testületi ülések anyagai képezik azt a másik iratcsoportot, amelyben adatokat találhatunk a forradalom helyi eseményeiről, s mindenekelőtt résztvevőiről. Az 1957. év első felében tartott tanácsülések egyik kötelező napirendi pontja volt annak megvitatása, hogy milyen magatartást tanúsítottak az egyes tanácstagok az „ellenforradalmi események” idején, s erről jelentést kellett felterjeszteni. Sajnos pl. a megyei tanács jegyzőkönyveiben nem találtuk nyomát e téma napirendre tűzésének, és egy-két kivételtől eltekintve a járási tanácsok esetében is hasonló a helyzet. A községi tanácsok anyagaiban elég nagy számban fordulnak elő ilyen jegyzőkönyvek, melyekben eltérő alapossággal, de rögzítették a napirendi pont vitáját. A forradalmi cselekményekben való részvétel miatt a testületi tagok ellen indított fegyelmi eljárásokkal kapcsolatban lefolytatott tanácsülési viták jegyzőkönyvi anyagai szintén rendelkeznek bizonyos fokú történeti értékkel a témánk szempontjából. Közülük is figyelemre érdemesek az olyan községi vb-elnökök vagy -titkárok ügyeiben keletkezett jegyzőkönyvi adatok, akiket a helyi forradalmi szerv vezetőjének választottak meg a népgyűléseken. A személyi kérdések vitáját is tartalmazó tanácsi jegyzőkönyveknek csak kisebb hányada bír komolyabb forrásértékkel, mert az iratok többsége a politikai és személyi elfogultságok jegyében taglalja az eseményeket és a fegyelmi eljárás alá vont személy cselekedeteit. 372
