Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
A pestisorvostól a vármeg\>ei főorvosig Főispánnak a vármegye sebésze elbocsátásáról rendelkezése korábban érkezett, mint a kirendelt pestisorvos. Ezért a főispáni levél ismertetése után határozatot is hoztak, hogy a sebész maradjon a hivatalában, addig amíg a Helytartótanács által ígért pestisorvos megérkezik. A várt orvos azonban csak céhvizsgát tett borbélysebész volt, Bartakovics János, aki a Helytartótanács egészségügyi osztályának a megbízólevele szerint már több helyen szolgált ebben a minőségében, és igen jól megállta a helyét. Április végén állt szolgálatba igen jól felszerelt gyógyszertárral, havi 50 Ft-os díjazással. Marcaliban kapott lakást, honnan az elbocsátott Mayer sebész az endrédi uradalomban kapott igen jó állást.35 Zala vármegye közölte, hogy területére csak Fenékpusztánál lehet átlépni a hivatalos postának is, mivel Kanizsa környékén (Kiskanizsán) pestises eseteket észleltek. Erről több értesítés nem érkezett, de a határőrizetet tartották. 1896-ban Kiskanizsán iskolát építettek a templom közelében, s ennek során sírt tártak fel, közöttük 5 szerzetes csontjait is, s különféle tárgyak mellett egy fémdobozban 12, fametszetről készített német és latin szövegű, pestis ellen védelmet nyújtó képecske és a ráírt ajánlás szerint tűzvésztől, boszorkányrontástól is védelmet ígért. Ezeket a nagykanizsai városi múzeum őrzi, s annak megállapítása szerint az 1738. évi pestis maradványai.36 A vármegyét továbbra is fenyegető pestis elleni védekezéshez a Helytartó- tanács rendelkezése alapján az 1739. június 4-én tartott ülésen Pemeszi Ádám vármegyei járványbiztos irányításával és a pestisorvos bevonásával újjászervezték a vármegye védőrségét. A Perneszi részére kiadott, különösen szigorú utasításból érezhető az igen szigorú rendelkezés mind az ügyeletre, mind az őrállomások rendjére és feladataira vonatkozóan. Latinból fordítva a lényegi részek: „Mivel a ragadós pestis vagy döghalál naponként ezen Nemes Vármegyét annyira megközelítette, hogy nemcsak a velünk határos Szlavóniában, de a szomszédos Baranya és Tolna nemes Vármegyébe is behatolván, úgy Felséges Urunk kegyelmes parancsai, mind a Fölséges Helytartó Tanács gyakori felhívásai szerint a veszedelem tovább terjedésének meggátolására alábbi hathatós megelőző intézkedéseket tesszük, amennyire emberileg lehetséges, e dögösség elkerülésére és a Nemes Vármegye lakosainak a védelme érdekében. E nemes vármegye határain levő átjáróhelyek (passusok) az említett okból szorosan bezárattak s azokon által még útlevél vagy más igazolás mellett sem bocsátatnak át. Akik ilyen szándékkal közelítenek, azokat a Mersei passushoz kell irányítani s az igazolás elfogadása után a kötelező veszteglés (contumacia) alá vettetnek. Ennek eltelte után, ha egyéb ok nincs, akkor az ott levő intéző (comissarius) eskü alatt igazolást ad, melynek alapján a passuson átbocsátva megjelölik a haladása útvonalát is. Ha bárki alattomban más átjárón átszökne vagy ilyent megkísérelne azt fegyverrel, puskázással vagy a falubeliek segítségével visszaverni és elűzni nem fog késlekedni. Az inficiált helyről érkezőket minden alkudozás nélkül el kell kergetni, még a veszteglőbe sem szabad befogadni, még akkor sem, ha igazolása van arról, hogy egészséges. A fertőzött helyről érkezőket érinteni sem szabad, ha pedig a holmijaikat menekülésük, üldözésük közben elhagyják azokat azonhelyben el kell égetni. 97
