Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szita László: Az 1687. évi török elleni hadjárat a haditudósítások tükrében
Sereni zászlóaljaival előnyomult úgy, hogy az oldalak védve maradtak, - néhány ágyú tüze mellett rátámadott az ellenségre és a zsúlfoltan lévő törököknek nem kis veszteséget okozott. Egyidejűleg Piccolomini néhány svadronja átkarolta az ellenséget, de túl mélyen tört be, és azért az ellenség hátba támadta. így a Commercy ezrednek 150 fő halottja lett volna, ha a választófejedelem Őfensége azonnal nem rendelte volna oda az Arco vértesezredet, és nem akadályozta volna meg ezzel az ellenség vállalkozását. Az említett svadron levegőhöz jutott és visszaállhatott vonalába, még mielőtt csapataink előnyomultak volna. Mindennek ellenére az ellenség visszavonult és egyik állását a másik után hagyta el, ezalatt a janicsárokat egyre-másra űzték ki a bozótosból. A többi ellen egymásután kényszerült hátrálni; a mieink az első vonalba betört lovasság helyétől és az ellenség reteszállásaitól és ágyúitól nem több, mint 250 lépésre álltak. A választófejedelem Őfenségének a bal oldalon a többi csapattal is elő kellett nyomulnia, hogy a lovassággal egy vonalba kerüljön. De egy ideig még ki kellett tartaniok az ellenséges ágyúk és muskéták füzében, de mert kis távolság volt kettejük között - a lövések többnyire magasak voltak. A Lotaringiai herceg ismét minden oldalról jelentést tétetett; különösen amiatt, hogy vonalaink oly közel voltak az ellenség reteszállásaihoz, nem lehetett más elhatározása, mint a reteszállások megtámadása, és az ellenség elűzése. Mihelyt a gyalogság beérkezett, a támadás megindult és ezáltal a győzelem legfontosabb kezdete megtörtént. A Lotaringiai herceg Őfensége jelenlétével buzdított s maga részéről balszárnyunk jobboldalára helyezkedett, hol - mint mondottuk, a csapatok a sűrű erdőn nem tudtak átjutni. Közben a mieink rátaláltak az ellenséges lovasság svadronjaira, melyek még nem hátráltak és észrevették, hogy a törökök hátrálásukkor nem a vágott nyílásokon, hanem magukon a reteszállásokon ugráltak át s ebből azt következtettük, hogy nagy kavarodásnak kell köztük lenni. Ezért aztán a választófejedelem Őfensége megparancsolta, hogy az egész balszárny haladék nélkül nyomuljon előre s egyidejűleg támadjon. Alighogy a mieink a reteszállásokhoz értek, látták, hogy az ellenség hátrálni kezd, s hogy az egymásra torlódott svadronok elhagyják a reteszállást, eldobálják fegyvereiket és itt-ott teljes menekülésbe kezdenek. Savoyai herceg a választófejedelmi testőrséggel (kik ennél az akciónál derekasan viselkedtek), a szász-lauenburgi, Haussier, Latour és saját ezredével a bal oldalra vonult át, és épp ebben az időben gróf von Rabrin4 vezérőrnagy a Götz és Truchsess lovasezredekkel jobbra a reteszállástól helyezkedett el. Báró von Steinau altábornagy gróf von Auersperg mellett a Sereni-Auersperg és Testőrezreddel, majd gróf von Wallis brigádja többi zászlóaljával, a török gyalogságot a bozótoson át a reteszálláson túlra vetették. Mivel a janicsárokat a török lovasság cserbenhagyta, így ezeket mieink minden oldalon leöldösték. Bielche5 tábornok és a Savoy Eugen herceg fenti ezredekkel az ellenséget a másik két reteszálláson keresztül egészen a török táborig üldözték. Egészen egy, az erdő és a mocsár közt lévő átjáróig — nem messze Baranyavártól. - A beállott sötétség, s amiatt, hogy elvesztették szem elől az ellenséget, s nem tartották fontosnak, hogy az előttük lévő síkságon is továbbüldözzék őket - azt tartották fontosabbnak, hogy bevárják a többi ezredeket. így aztán a nap vége az ellenség leverésének is a vége lett; az üldözésnek véget vetettek, mindenki örült a győzelemnek, mely átmenetileg a legnagyobbnak becsülhető ebben a hadjáratban. Az ellenségből, mégpedig a legjobb janicsárokból 8000 halottat számoltak össze és 2000 foglyot ejtettek - azokon kívül, kiket sebesülten a sűrűben vagy a mocsárban menekülés közben öltek le. 74
